Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Németh László: Napló-aforizmák (Sajtó alá rendezte és a kisérő tanulmányt írta: dr. Lakatos István)

Négy éve ebben a házban már megpróbáltam a karthauzi-életet. A szépen kiképzett életrendet egyszer csak otthagytam, mint a levált csigaházat. Betegségem most kész páncélt talált benne. (13)

*

Témáink nem egy élet pillanatnyi ötletei — hanem ismételten visszatérő szituációi. A Sámsont ma megint megírhatnám.

*

Az emberek azért hiszik el nehezen az igazságot, mert nem hasonlít az igazságról alkotott fogalmukhoz. A sarlatán mindig meggyőzőbb, mint a bölcs.

*

\

A magányt, amelyet az emberek szívtelensége vasal rád, alakítsd át a büszkeség páncéljává, (halál méltóságává) beteg!

*

Tudni és nem árulni el a titkot — milyen szörnyű, reménytelen csürhe az emberiség —, ez a bölcsesség. S nem hinni, de kimutatni: ez (mea culpa) az esztelenség.

*

Önmegfigyelőknek. Figyelő szemedben ne dobogjon ott a kísérleti nyúl szíve.

*

Erényt tudsz csinálni a szükségből? Veszedelmes tulajdonság: megnyugtat az elviselhetetlenben.

*

Az ember sokkal tehetségesebb, mint amilyen tiszteletreméltó állat.

*

Elbeszélés tárgy. Egy öreg nagy beteg tanár visszamegy a városba meghalni, ahol emlékei szerint szerették. Elmondani, hogy mit talál. („A szeretet nyomában”) (14)

*

Akit az igazság igazol, nincs szükség az idő igazolására.

*

14