Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Németh László: Napló-aforizmák (Sajtó alá rendezte és a kisérő tanulmányt írta: dr. Lakatos István)

Ami „stílus” — az a regényben rothadásra ítélt.

Mit beszél az emberekről az, aki ábrázolni tudja őket?

*

Csak a halál — halhatatlan« . ..

*

A történelem nem oszt igazságot — ezért kéne a történészeknek.

*

Ha a halál nem volna, szepegnem kellene.

*

A művésznek nehezebb bátornak lenni, mint másnak. Neki van mit kockára tenni.

*

Nem fontos a meggyőződésed . . . Játszd a kiosztott szerepet... Az majd csinál meggyőződést is.

*

A humor akadálya a pontos ábrázolásnak (Dickens). Elmossa a körvonalakat.

*

Az erkölcs éberség is. Rossz ösztöneink figyelmetlenségünket játsszák ki.

*

A tehetség magárahagyottsága félelmében — kénytelen lángésznek képzelni magát.

*

A mánia, hogy mindig újat csináljunk — lépcső lefelé.

*

A halhatatlanság nem az író jutalma — népéé.

*

8