Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig (A nyolcvankilences esztendő esszésorozat, III.)
színdarab függönyének összecsapódása után, a szótlan kézszorítást. Aki ismerte őt, az tudja, milyen szellemi-erkölcsi szerep és állásfoglalás volt számára az ilyen szótlanság. Nem tudom, lett volna-e kedvem elmondani ezt az emléket, ha a közelmúltban nem idéződött volna fel — és korántsem a Németh László-i erkölcs önmagát is kontrolláló tisztaságával — az egykori Tiszaeszlár-ügy, s ha Tornai nem mondta volna el mindazt, amit elmondott. A felhívás tehát 1989 márciusában megtörtént. Válaszolt rá azonnal köszönettel a Wallenberg-társaság, javasolva, hogy a magyar parlament azt a rendkívüli ülést a magyar Holocaust ügyében május 8-án tartsa, a második világháború európai befejezésének napján. Mi lesz? Nem tudhatom. Lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, már meg is történt a törvénybeiktatás, lehet, hogy húzódni fog. De akár így, akár úgy: mi lesz a mélyben? Vajon milliókban hogyan játszódik le mindez? Vajon a deklaráción, a tisztánlátókon, megbékélést kívánókon túl, az évszázadokon felgyűlt előítéletes gondolkodást mennyire oldja a nemes szó? Mennyire lehet kilépni irracionális erők játékteréről — sok más kérdéssel együtt! — ebben az ügyben is? Van itt még egy gond, amiről ugyancsak nyíltan kell beszélni. Ha a mostani, sokat bírált, lényegében az elmúlt hatalmi szerkezetet tükröző parlament hozza meg a döntést, lehet-e annak még igazi súlya? Vajon nem egy új demokratikus országgyűlés egyik első manifesztációja kellene inkább legyen, ama emlékülés? Hogy tiszta lappal történjék meg az elégtételadás. De mikor? És lesz-e valójában ilyen új parlament? Tornai József, amikor felszólalása után két héttel, éppen a Forrás húszéves jubileumának estéjén beszélgettünk, azt mondta nekem, hogy szót váltott erről a dilemmáról is Pozsgay Imrével, aki már korábban azonosult a parlamenti törvénybeiktatás tervével, de a kérdésre, hogy mikor tehát, ugyancsak azt mondta: bizony, ezt alaposan végig kell gondolni. Hát akkor végig kell gondolni. És meg kell valósítani. Húsvétkor érkeztek a hírek. Akkor kezdtem írni ezt a fejezetet. Pilinszky verseit olvastam közben. A Petőfi-szobor, a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellája felől felkerekedő szélben, ezen a márciuson a hamuszín ég alatt újra fölzúgnak a ravensbrücki fák. (Folytatjuk) 1989. március 37
