Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 6. szám - Pályi András: Jönnek a filmesek (ikernovella)

a film: pontosan a ma esti vacsora. Folyton ugyanaz. Mintha állókép lenne. Dozsek Ernő a libamájjal. Zavarodottan nézte. A filmes felállt, búcsúzott.

— Már megy?

— Sajnos, a kötelesség — és széttárta a karját. De a vetítőgépet hagyta, nem is kapcsolta ki.

— Nem viszi el?

— Nem, itthagyom.

Egy meglepő mozdulattal kezet csókolt, és már el is tűnt. Becsapta maga után az ajtót.

Ica meggyújtotta a villanyt. A férje a karosszékben, letépett nyakkendővel, szakadt ingben. Félrelóg a feje, mintha részeg lenne. Mi történt? Odalépett. Megrázta, tehetetlenül lefordult a földre. Az asszony felsikoltott. Üvöltött. Az ajkával érezte a hűlő testet. Felnézett, még mindig ugyanaz a kép. Dozsek Ernő él és eszik a filmen. Él, eszik, tévét néz. Boldog. Folyton ugyanaz a kép. Mint maga a megörökített boldogság. Közben a szomszéd szobából átszűrődő lágy muzsika, a jégtánc-gála kísérőzenéje.

A babaarcú asszony puha, fehér testén szokatlan zsibbadtság lesz úrrá, milliónyi nyüzsgő hangya pihés bőre alatt. Ül a padlón, lábával fölgyűri a szőnyeget, ölébe húzza a férjét, fölé hajol, nézi. És két óriás hólabda-melle minduntalan az osztályvezető eltorzult vörös arcába leng.

PRÓBAFELVÉTEL

Dr. Ernoch Dezső megbecsült és neves fővárosi ügyvéd, aki bizonyos ügyletekben a filmgyár érdekeit is képviselte, éjszaka arra ébredt, hogy erős vizelési inger gyötri. Előző nap töltötte be ötvenedik életévét, és este meglehetősen felöntött a garatra. Mi mást tehetett volna, kimászott a franciaágyból, ahol bájos és még ifjú felesége arcán az álomba varázsoltság kivételes gyönyöre ült, s kábán elindult a fürdőszoba felé. A szobában átláthatatlan sötétség honolt. A következő pillanatban velőtrázóan felüvöltött. Vagy ő lépett rosszul, vagy az asztal állt a szokásosnál odébb, mindenesetre jobb lába kisujját olyan erővel ütötte neki, hogy elviselhetetlen fájdalom hasított belé. Odaát a kicsiknél az egyik fiúcska felsírt, s hallotta, hogy a nagylány is nyekergeti az ágyát. Ilonka álomittas rekedtséggel odaszólt, hogy mi van. Mi! Az istenbe is, hát eltörte a lábát. Reggel rájött, hogy mégsem. Csak sántított, nem ment rá a cipő. így erőt vett magán, hisz a tárgyalásairól mégsem maradhat le. A csípős, nedves ősz ellenére szandálban indult útjára. Két napig vonszolta magát, harmadnapra úgy bedagadt a lábfeje, hogy orvoshoz kellett mennie. Súlyos ínhüvelygyulladást állapítottak meg, begipszelték. Aznap kénytelen volt lemondani egy vidéki útját, ahol épp a filmgyár ügyében tárgyalt volna.

Szakmai és baráti körökben néhány éve különös, titkolt elismeréssel vegyes irigység vette körül dr. Ernoch Dezsőt, aki ezt nem ügyvédi praxisában elért impozáns sikereivel vívta ki, hanem öt évvel ezelőtt kötött, kései és meglepő házasságával. A szikár, jó növésű, magas halántékú férfi, aki mindig kifogástalan, többnyire hamuszürke vagy mustársárga öltönyben, vasalt fehér ingben és egyszínű nyakkendőben járt, megrögzött agglegény, sőt nőgyűlölő hírében állt. Jó pár éve egy filmrendező rá akarta venni, hogy lépjen fel egy epizódban, arisztok17