Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 6. szám - In memoriam Weöres Sándor - Balla D. Károly: Madárhangon (vers)

Bizonyára alapvető és meghatározó élményt jelentett számára Hamvas Bélához és Várkonyi Nándorhoz fűződő kapcsolata anélkül, hogy ezek igazán meghatározók lettek volna költészete irányulását illetően. Sokkal szuverénebb alkat volt, semhogy hatásoknak engedett volna; pontosabban a hatások, amelyeknek átadta magát, s amelyek sokszor meghatározták lírája természetét és világérzékelését, sokkal mélyebbről érték és sokkal elemiebbek voltak: mintha az emberiség őstapasztalatait igyekezett volna egy hatalmas, huszadik századi katalógusba összegyűjteni, s e katalógus lapjain mindig érezni az igazán nagy és maradandó eszmerendszerek szellemujjainak érintését. Mintha A jövendő költészetének harmonikus látomásában ezeknek a nagy eszméknek egyfajta szintézisét is megkísérelné: „változó céljait elhagyva, égi rend — mozgassa, szerelem tiszta harmóniája — melyben nincs láz-lökés, nyugalmasan teremt, — míg imádottjain felragyog glóriája, — ő maga megfakul, fülében pőre csend, — szemében angyalok szent geometriája.”

Miért tagadnánk: századunk líratörténetében nagyon kevés költő akadt, aki oly sok rettenet, annyi kétség, fájdalom és embertelenség sebeitől sújtva meglátta volna ezt a csodálatos égi geometriát. Nagy volt a kísértés: inkább félbehagyni a gyenge és esendő szavakkal való világteremtés kísérletét, visszahúzódni az érintetlen, tiszta, bűntelen csendbe. Hogy mégis érdemes volt akár buktatók és kitérők árán folytatnia ezt a küzdelmes utat, annak Weöres Sándor világirodalmi rangú költészete is bizonysága.

Balia D. Károly

Madárhangon

utolsó interjú a televízióban Weöres Sándorral

A kertben, könnyű szélre rebbenőn, madárhangon beszél a költő, halkan, nem is beszél, csak lengedez a dalban, időn kívül (egy őszön? télelön?)------hunyorg a szem, csukózik fény elől, elővetül a rég volt, akkor, hajdan — és botlik szó a gégefő-kanyarban, és révedés vall minden múlt felöl.------Hová mered ilyenkor égi másod, amíg kering az űri képzelet?

Hová merülnek végső álmodások,

mikor egy angyal száll a kert felett?------... És im, elér a hallgatások csöndje . . .

(Álmából felriad leányom, Csönge.)

Megjegyzés: 1988-ban született kislányom keresztneve azonos Weöres Sándor szülőfalujának a nevével. — B. D. K.

8