Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 5. szám - Haza és nemzeti önismeret - Lakitelek 1979-1989 (A fiatal írók találkozójának tizedik évfordulójára) - Móser Zoltán: Se nem tél, se nem ősz

akadunk, hacsak nem sorolom ide a rádió és tévé riportereit és szerkesztőit, akik majd’ mind régi ismerőseim, mert egyetemi társaim — csoporttársaim, évfolyamtársaim, kollégistatársaim — voltak, vagyis e nemzedék tagjai, ám úgy érzem, hogy nem tartoznak ide. (Nem akarnak, nem engedi meg állásuk?)

Az is különös talán, hogy e nemzedékkel együtt, egyidejűleg jelentkezett Erdélyben, Vajdaságban, Felvidéken is egy hasonló minőségű generáció. S az is ide kívánkozik, hogy a hivatalosan jelentkező ellenzék — a március 15-ét ünnepnek érzők — nagy része szintén ezen korosztályból került ki, míg a forditottjára, ahogy jeleztem, alig tudok példát találni. Vagy csak én nem látom ezt?

Az sem hagyható ki, hogy az egész táncházmozgalom — ott voltam az elindulásnál —, néhány példamutató „öreget” leszámítva (Széli Jenő, Csoóri Sándor, Martin György stb.) kimondottan ehhez a generációhoz kapcsolódik. (Hogy e mozgalom hol s mikor apadt el, mi lett elindítóival, mennyi ellenállást kellett leküzdenie, ez egy külön írás feladata volna.)

Mindezek azt mutatják, hogy elég színes a kép, bár jobb volna, ha még színesebbé, árnyaltabbá — ellentétes színekből állóvá — válna. Azt hiszem, ez, vagyis az ellentétes színek aránya, s az azonos színek, -tartományok mennyisége adja, adhatja egy generáció karakterét, külső és belső képét.

De itt még ne összegezzünk — a színösszetétel, a látvány talán még nem az —, hanem helyette próbáljunk meg szólni a generációk helyéről, egymásmellettiségéről.

Az úton végig kell menni, avagy: vannak utak

Gyermekkori falum határa, a kiserdő és a závodi erdő jut eszembe: egyszer itt, valami háborús film élményének hatására, egyenesen át akartunk menni, jóllehet, meg is tudtuk volna kerülni könnyűszerrel. Ráadásul ez a kis erdő sűrű, tüskés bokrokkal volt tele, mint a dzsungel. Ennek ellenére sem kerültük meg, hanem antihősként (ez a végén derült ki) másztunk, kúsztunk az indák, a bokrok, a sűrű ágak között, miközben ruhánkat megtépték, arcunkat, kezünket véresre karmolták az ágak, a tüskék. Az erdőn túl semmi nem várt, semmi nem volt, pontosabban: volt szántó, majd völgy s azon túl ismét erdő — didaktikus történetnek ez sem kevés —, de az élményre várónak ez bizony semmit sem jelentett, semmit sem mondott. Élmény helyett otthon verés következett és elmebeli állapotunkról szóló, nem túl fegyelmezett, szülői okítás. De miért mondom mindezt el?

Mert minden generáció előtt egy áthatolhatatlan erdőség áll, s itt az erdő a dantei jelképhez igazítandó. Ezen át lehet hatolni egyenként is: az alkotó, utat vágó erők ekkor ugyan egy vonalban, de egymástól távolabb helyezkednek el, s valahol, egy tisztáson, irtáson azután (véletlenül vagy törvényszerűen) találkoznak. Az első ilyen találkozás, az egymásra való felfigyelés, a generáció jelentkezése, s azt hiszem, a 10 évvel ezelőtti Lakitelek ilyen — még akkor is, ha mindenki nem volt ott, de tudta mindenki, hogy kinek kellene még itt lennie —, ilyen lehetett 20 éve a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör, az újvidéki Új Symposion vagy a régi Mozgó Világ.

Lehetséges az is, hogy nem az elején, hanem a végén, egy-egy temetéskor találkoznak a nemzedéktársak, az erdőben haladók. (Ilyen vagy valami hasonló volt Hajnóczy Péter temetése: a szemekben nem csak a korai halál riadalma ült.)

Szerencsés az a generáció — Kodályék vagy Illyés—József Attila nemzedéke —, akik egy időben, egyszerre érkeznek az erdő elé, s bár nem beszélték meg, mert messziről jöttek, de kezükben ott a fejsze, az ásó. így együtt, úttörőként haladva, vágnak, nyírnak utat az egész generációnak. Szerencsés az a generáció is, akinek vezetői vannak, nem kinevezettek, hanem magától, természetesen kiválók. Ezzel szemben szerencsétlen az a generáció, amelyben a legerősebb a vezető, azt hiszem, erre jó példa az előttünk lévő két generáció is.

De mi lesz az általam, azt hiszem, a Kalevala befejezéséből kölcsönzött, vágott úttal? Ezen haladhat egy következő nemzedék, de nem érdemes, ráadásul az íratlan szabály azt

83