Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Haza és nemzeti önismeret - Lakitelek 1979-1989 (A fiatal írók találkozójának tizedik évfordulójára) - Zelei Miklós: Az első klasszikus
„másként gondolkodókkal” szemben is. Mert az igazolatlan életek által termelt iszonyú indulati energiák nem működtethetik, csupán béníthatják a társadalmat. Ezt bizonyítja a hatalom bizonyos köreinek a tétova, 1968-as reformtól való félelme is. A tolerancia: egymásért valóság, lelki higiénia. Ezt az empáthiába is áthajtó toleranciát ma kulcskérdésnek tartom: a tiszta lelkiismeret birtokában senkitől se riadhatunk meg és senkit se riaszthatunk el magunktól. 1979-ben nem gondoltam volna, hogy tíz év múlva a magyarságnak ilyen ritka, bár törékeny esély adatik meg egy lehetőség szerint minél igazibb demokrácia megteremtésére. A demokrácia levedli a jelzőket. A nemzeti demokrácia vagy a szocialista demokrácia hangoztatóiról kiderült, hogy mindig egy szűkebb hatalmi érdeket képviselnek. 1979, bármennyire is jobban éltünk akkor — már aki! — inkább volt a reménytelenség és a kilátástalanság ideje. Persze másnak deklarálták. Az akkor bennünk és köztünk pöffeszkedő „bendősovinizmussal” szemben, amely még az éhező lengyeleket is cinikusan pellengérre állította, s a belőlük űzött tréfára társadalmunk jelentős része is hajlott, ma a magyar televízióban nyilatkozó Lech Walesára figyelhetünk. Az ő alakja többszörösen jelképes: térségünk négy évtizedének tanulságait sűríti magába ... Felgyorsult az idő. Most arról beszélünk, mi történt az 1979 és 1989 közötti időszakban. És biztos, hogy sokkal fontosabb lesz, ami 1989 februárja és májusa között történik majd. Ezt pedig 1979 májusában még Lakiteleken se hittem volna. Zelei Miklós AZ ELSŐ KLASSZIKUS M ^njTPm kövemek! — szólt Lenin. Hátranézett, s mögötte a kommunista párt. A poén nem igaz. A papiskolai rossztanulót követték, aki apái nevét eldobva, Sztálin — magyarul acél, acélember — néven lett sorrendben a negyedik klasszikus. Hatásában máig az első.* Egy világméretű frakció teremtője. Mindent neki köszönhetünk. A politikát is, amiben iszonyatos eszmei, gyakorlati zűrzavar kellős közepén élünk. A politika, amely magát a marxista-leninista álnévvel jegyzi, sztálinista. Egyik alapítóját halála után hatvanöt évvel turistáknak mutogatják, üvegkoporsóban. Az emberi tetem, a jog szerint, nem örökölhető. Nem dolog. Lelke, szerintük, nincs. Tudata, az örökölhető szellem, a LÖM táblái között. Mi az az üveg alatt kiállított halott ember? Kommunista misztérium? Ereklye? Pótöröklét? A halott jelzi, hogy él az eszme? Gyógyít? Csodát tesz? Azt várnak tőle? Azok, akik a hagymakupolák alá nem járhatnak fohászkodni, oda igen? Mi vagyunk az ő túlvilága? Az őt követő vörös fáraónak, aki egy darabig mellette feküdt, arra volt szüksége, hogy a rabszolgák millióit valami földöntúlira hivatkozva korbácsoltathassa piramisának építkezéséhez? Hiszen Sztálin annyi embert megölt, hogy nyugodtan, vagy inkább nyugtalanul mondhatjuk, az egész szocialistának nevezett tábor egyetlen nagy síremlék. Olyan is. Itt már rohad a vasrács, ott még működik a locsoló motorja, itt be van szakadva a boltozat, amott az őr ütlegeli az illetlenkedőket, emitt új halottakat helyeznek el, ott a szeretkezők meztelen feneke alól csontok fordulnak ki a földből. * Aki a leninizmust kiteljesítette és a maga nevére keresztelte át. Litván György írja az 1988/6—7-es Századvégben: „Persze a párt kultusza már a szociáldemokrata mozgalomban erős volt (Szabó Ervin a század elején nem ok nélkül hadakozott ellene), de igazában Lenintől származik, aki ráébredt arra, hogy az eredeti marxi osztályharc-teória nem funkcionál, a munkásosztály nem képes az emberiség felszabadításában neki tulajdonított szerep betöltésére, viszont annál inkább gondolkodhat és cselekedhet helyette egy élcsapat, a párt. Trockij már 1904-ben észrevette, hogy a lenini felfogás leglényegéhez tartozik, hogy az osztályt behelyettesíti a párttal, a pártot a hivatásos forradalmárok rétegével, ezt pedig a központi bizottsággal, s megjósolta, hogy ez a folyamat végül egyetlen diktátor teljhatalmához fog vezetni.” 62
