Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 5. szám - Pályi András: Ryszard Kapuściński: Futballháború

Annak idején, amikor a Futballháborút összeállította, interjút adott a „Literatura” című hetilapnak. Az 1932-es születésű író ott így beszélt: „Valahogy egész életemben azt a magatartást kerestem a világban, amellyel az én nemzedékem indult, s ezt igyekeztem folytami magamban is ... A harmadik világban találtam meg a frontokat és e hőfokot. Mi sosem voltunk a stabilizáció nemzedéke, nem ez szabta meg a gondolkodásunkat, a tetteinket, a perspektíváinkat. Mindenekelőtt pedig tudatában voltunk annak, hogy ami a legfontosabb és ami a közös bennünk, az meghaladja saját egyéni ügyeinket. Később, amikor Afrikában, Latin-Amerikában, a Közel-Keleten éltem, mindig azokat az embereket és magatartásokat, azokat a helyzeteket kerestem, akik és amelyek ezt utólag is igazolták.”

Ez Kapuscinski íróságának lényege. Őt nem a geopolitikai erőtér érdekli, nem is a katonai erőviszonyok, nem a válságrégiók. Hanem az ember, az emberi magatartások: az emberi jelenség a frontvonalban. Szó szerint és átvitt értelemben is: önmagát keresi azokban, akik épp vásárra viszik a bőrüket, és őket keresi önmagában, aki velük együtt vásárra vitte a bőrét. Valóban „páratlanul szigorú, költői erejű” prózát ír, valóban „kivételes ábrázolási pontosság” jellemzi, mint méltatói írják, de elsősorban mégsem ez teszi íróvá, pontosabban szólva: ez már következmény. Kapuscinski írósága és jelentősége a figyelemben rejlik; abban a hallatlan és éles koncentrációban, amivel az emberre figyel. És természetesen arra is, ami „meghaladja saját egyéni ügyeinket” és amire a közép-kelet- európai elme különösen fogékony: az adott történelmi forrponton lemeztelenedő hatalmi mechanizmusokra.

27