Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Zimonyi Zoltán: Szabadulólevél - A „népi” írókról című állásfoglalás - harminc év után
levélpapírján 1958. augusztus 2-ai kelettel, s Darvas Józsefre és Tolnai Gáborra, a lap szerkesztőire hivatkozva kérte, hogy mondjon véleményt az állásfoglalásról. A kérést részletezte: „[. . .] úgy gondoljuk, az volna a leggyümölcsözőbb, ha elmondaná, a jelenlegi helyzetben mik volnának a népi írók legfontosabb tennivalói annak érdekében, hogy a körülöttük támadt vita mind a magyar irodalom, mind pedig az egész magyar élet számára hasznos, egészséges eredményt hozó legyen.” Az írást augusztus 12-éig kérte, hogy már a Kortárs szeptemberi számában lehozhassák. Féja Géza postafordultával válaszolt, vállalta az írás elkészítését, azonban legalább egy hónapi időt jelölt meg erre, valamint helyesebbnek látta volna, ha Németh Lászlót kérdezik meg elsőnek, amit megindokolt. Jelezte, hogy „csakis alapos és éppen ezért terjedelmes tanulmány írására” vállalkozik. „Egyedül azt tudom megírni, amit igaznak tartok, mivel az igazság a legjobb orvos és a legbölcsebb tanácsadó. Célom: a kérdés igazságos és becsületes rendezése.” Diószegi András augusztus 12-én válaszolt, kérik a tanulmányt. Féja Géza közben feszített munkával nekilátott az esszé megírásának, augusztus végére el is készülhetett vele. Az írás azonban nem jelent meg, s nincs nyoma, hogy a szerkesztőség a döntését megokolta volna. (Féja Géza hagyatéka) 70. L. a 66. sz. jegyzetet. 71. Veres Péter: A „népiesekről”. Megjegyzések a fenti című tanulmányhoz. Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára. Megjelenik a Válasz Évkönyv első számában, 1989-ben. 72. Mérleg és kitekintés. Kortárs, 1959. 4. sz. 598—608. old. A szerkesztőségi cikk a következőként érvel: „Történelmi tényekkel egyetlen értelmes eszmecsere képzelhető el. Mindenekelőtt: a történelmi tények nem elszigetelt jelenségek, objektív folyamatokba rendeződnek, s kihatásaik, következményeik vannak. Ezeknek a kihatásoknak objektív tartalma és a hatást előidéző tett, megnyilatkozás, valamint a mögötte lévő szubjektív szándék, előfordul, nem mindig azonosak. Valóságos vitában nem fölösleges a szubjektív okok vizsgálata, de csak akkor, ha ezek mintegy polémikusán megméretnek a valóságon, s reális értéküket a tények teljes összefüggésében keressük. Ez lehet a vita egyik mozzanata. De ami ennél fontosabb (s igazán ez hiányzott a »népiek« fogyatékos megnyilatkozni próbálkozásaiból): a történelmi tények s a belőlük eredő konzekvenciák szembesítése. S igazában számunkra, a vitában részt vevő marxista értelmiség számára, a csalódást annak a látványa okozta, hogy, úgy tetszik: kiveszett belőlük az a népet nevelni akaró gond és felelősség, amelynek intenzívebb jelenlét feltétlenül kiérlelt és a közvélemény elé utalt volna a vitában fordulatot előidéző elgondolásokat, felismeréseket. Bár mi, ezt az értékelést illetően, a történtek után sem vagyunk teljesen pesszimisták: a végleges választ a művektől, az írói alkotásoktól várjuk, amelyekben a népiek kétségtelenül mindig is erősebbek voltak.” (lm. 599. old.) 73. Elég csak arra utalni, hogy az Irodalomtudományi Intézet az állásfoglalás vitája kapcsán a mozgalom kutatására vonatkozó alapfeladatokat kellett kitűzzön (bibliográfia, egyes alkotók monográfiája, a népi mzgalom műhelyei, folyóiratai, dokumentumok gyűjtése). Az objetivitás igényével foglalt állást ez a dokumentum nem egy olyan kérdésben, amelyet a szakma csak évekkel később dolgozott fel, s a tények alapján eltérő megállapításra jutott. Lásd például az Új Szellemi Front ügyet. Lackó Miklós: Az Új Szellemi Front történetéhez. Válságok és választások. Gondolat, Bp„ 1975. 52—170. 74. Király István: Az ellentmondások írója: Szabó Dezső II. r. Aldöld, 1986. 10. sz. 30—33. old. 75. Veres Péter: A népi írókról. L. a 71. sz. jegyzet. 61
