Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Zimonyi Zoltán: Szabadulólevél - A „népi” írókról című állásfoglalás - harminc év után
Révai József felszólalása az MSZMP 1957. júniusi országos pártértekezletén. (Erdei fenti cikkét birálva.) Az MSZMP országos értekezletének jegyzőkönyve 1957. június 27—29. Kossuth Kiadó, Bp., 1957. 141—156. old. Kalmár György: Válasz Veres Péternek. Mi a paraszti jövendő útja? Népszabadság, 1957. december 25. 7. old. Kádár János beszéde az országgyűlésen. „Abban a vitában, amely a Népszabadság és Veres Péter között folyt, mi a Népszabadság cikkírójának álláspontját helyeseljük.” Országgyűlési Napló 1953 —1958. 24—51. kötet 2. 2259. old. 36. L. többek között: Nánási László: A „népi” írók vonzása akkor növekedett, amikor a haladást szolgálták. Élet és Irodalom, 1958. július 5. 3. old. Z. Nagy Ferenc: Győz a szocializmus eszmei ereje. Élet és Irodalom, 1958. augusztus 1. Szentiványi Kálmán: Őszintén, világosan, türelmesen! Élet és Irodalom, 1958. augusztus 8. 1 —2. old. Varga Imre: Alkotások nemes küzdelméért. Élet és Irodalom, 1958. augusztus 8. 4. old. Bakos Gyula: A „népi” írók elmélete és a valóság. Élet és Irodalom, 1958. augusztus 15. 5. old. Olvasóink hozzászólásaiból. Élet és Irodalom 1958. augusztus 22. 7. old.; augusztus 29. 9. old. Szentkirályi János: Állásfoglalás és ami belőle következik. Élet és Irodalom, 1958. szeptember 5. 3., 6. old. 37. A „népi” írók mozgalmáról. Élet és Irodalom, 1958. július 4. 6. old. 38. Király István: Az ellentmondások Írója: Szabó Dezső III. rész. Alföld, 1986. 11. sz. 58. old. 39. Veres Péterről, illetve Bibó Istvánról van szó. 40. Mesterházi Lajos: Előhang a „népi” vitához. Élet és Irodalom, 1958. július 18. 1. old. 41. Az állásfoglalás jobboldalinak minősítette Bibó Istvánt, s ezt sugallta Németh László és Féja Géza cikkeivel kapcsolatban is. Elvi szempontból azonban az ő megnyilvánulásaik is tisztán baloldali jellegűek voltak. 42. L. például Németh László: Nagyven év — Horváthné meghal — Gyász. Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1969. 33. old. 43. A „népi” írókról. Kortárs, 7. sz. 23., 24. old. 44. Lovas Márton: Miért függesztették fel az írószövetség működését? Magyarország, 1957. 1. sz. 1957. március 6. 5. old. 45. Héra Zoltán: Egy mondat a szocializmusról. Népszabadság, 1957. január 10. 4. old. Héra Zoltán elismeréssel írt Németh László Galilei című drámájáról is: „nagyrészt a mi valóságunk szolgáltatott Németh Lászlónak, a hosszú éveken át méltatlanul mellőzött, gyanúsított nagy írónak sok olyan élményt, amely közelebb vitte őt Galilei sorsának megértéséhez”. Héra „nehézzé vált” útról beszélt, „amelyet a szektás irodalompolitika Németh Lászlóval és másokkal is végigjáratott.” Héra Zoltán: Galilei. Németh László drámája a Katona József Színházban. Népszabadság, 1957. február 19. 4. old. 46. Gellért Oszkár: Nyílt levél a hallgatag magyar írókhoz. Népszabadság, 1957. január 31. 6. old. Gellért Oszkár: A népi írók útja. Népszabadság, 1957. június 16. 11. old. A Népszabadság fenntartásait érzékeltető szerkesztőségi jegyzettel „vitacikként” jelent meg, vita azonban ekkor még nem alakult ki a népi írókról, valószínűleg nem akartak elébevágni fontos bélés külpolitikai eseményeknek, az országos pártértekezletnek, illetve az ENSZ-közgyűlésnek. Figyelemre méltó, hogy Gellért idézőjel nélkül használta a népi — s nem a népies — jelzőt. A nyílt levélhez képest kritikusabb hangú ugyan, három nagyon lényeges mozzanatban még mindig eltért a későbbi népi írói határozattól. Először is: hangot adott a népi írói önszemléletnek (ezt az állásfoglalás, illetve a „vita” adminisztratíve elfojtotta); másodszor: az előbbit respektálva nem politikai értelemben beszélt a népi írói csoportról — az állásfoglalás ezzel szemben kifejezetten politikai mozgalomként definiálta őket; harmadszor: a párt és a népi írók kapcsolatában kölcsönösséget, kétpólusú hatásrendszert tételezett fel: „a nemzeti jelleg ápolásában viszont a párt mulasztotta el, hogy igénybe vegye a népi írók segítségét — írta — [...] Bár többször, sokkal többször hallgattunk volna rájuk az elmúlt évek folyamán, és fogadtuk volna meg okosan, ami a tanácsukból okos volt.” Gellért Oszkár az 1957-ben kiegészített és átalakított Kossuth-díj bizottság tagja lett, az írók közül Veres Péter, Szabó Pál, Darvas József és Bölöni György társaságában — ez a bizottság javasolta Németh Lászlót díjra. 47. L. 44. sz. jegyzet. A Magyarország cimű lapban Lovas Márton számolt be így az eseményekről. 48. Népszabadság, 1957. január 13. 59
