Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Zimonyi Zoltán: Szabadulólevél - A „népi” írókról című állásfoglalás - harminc év után

Az MSZMP határozatai és dokumentumai 1956—1962. Második, bővített kiadás. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1973. 141. old.

4. Dr. Püski Sándor nyilatkozata a Petőfi Párt (Nemzeti Paraszt Párt) Irányító Testületé szerepéről. Új Magyarország, 1956. november 2. 3. old.

Püski Sándor név szerint, mint e testület tagjait Féja Géza, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Kodolányi János, Németh László, Remenyik Zsigmond, Sinka István, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Tamási Áron és Veres Péter nevét említette — kilátásba helyezve, hogy „ez a névsor a magyar szellemi és művészeti élet egyéb területeiről hamarosan kiegészítődik”. Nem szerepel Darvas, Erdei, illetve Erdélyi József neve.

5. Veres Péter: A „népiesekről” (Megjegyzés a fenti című tanulmányhoz) Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára. Megjelenik a Válasz Évkönyv első számában, 1989-ben.

6. A Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom kibontakozási javaslatáról van szó. L. Bibó István: Összegyűjtött munkái 3. kötet. Sajtó alá rendezte Kemény István és Sárközi Mátyás. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bern) kiadása, 1983. 900—906. old.

7. A Magyar írás szövetkezet alapításának történetét Püski Sándor mondta el 1980. június 10-én, egy Féja Gézára vonatkozó magnóbeszélgetés keretében Budapesten.

További forrásaim voltak: Féja Géza hagyatéka, 1956. szeptember 18-án, 20-án, október 12-én kelt levele fiához, Féja Endréhez.

— Egy könyvkiadó kálváriája. Pogány Sára beszélgetése Püski Sándorral. Magyar Hírlap melléklet, 1988. október 22. 1. old.

(A magnóbeszélgetésben Püski Sándor nem említette Bibó István, Farkas Ferenc és Zsigmond Gyula nevét, ami a Féjára korlátozott interjúban érthető; lényeges eltérés viszont a Magyar Hírlap nyilatkozathoz képest, midőn úgy említette, hogy Illyést, Némethet és Veres Pétert maguk a népiek jelölték az Irodalmi Tanácsba; az előadásából azt lehetett sejteni, hogy irodalmi csoportként álltak az új vezetéssel tárgyalásban, az írásos emlékezés viszont arra utal, hogy a kormány nem a csoporthoz, csupán egyes képviselőihez közeledett.)

8. A „Kortárs” Szerkesztőségének. Benjámin László, Erdei Sándor, Kónya Lajos, Örkény István, Sipos Gyula, Tamási Lajos levele.

Kortárs, 1957. szeptember I. évfolyam 1. sz. 143. old.

9. A forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata a legfontosabb feladatokról. VII. A művelődés ügyéről. Népszabadság, 1957. január 6. 3. old.

E korszak művelődéspolitikájának feldolgozatlansága miatt egyelőre nem tudjuk, hogy e kor- mánnnyilatkozatban új, tudatos művelődéspolitikai koncepció körvonalazódott-e, s ha igen, ki volt a hordozója, vagy pusztán taktikai lépés, a konszolidáció érdekében tett látszatengedmény volt, a párt gyengeségének a jele. Mindenesetre fél évvel később, az MSZMP országos értekezletén hangsúlyt kapott, hogy „Decemberben—januárban [. . .] a párt pozíciói gyengék voltak a kulturális életben.” L. Az MSZMP országos értekezletének jegyzőkönyve 1957. június 27—29. Kossuth, Bp. 1957. 174. old. Aczél György felszólalása.

10. Kállai Gyula művelődésügyi miniszter átvette a hivatalát. Népszabadság, 1957. március 6. 1. old.

11. Révai József: Eszmei tisztaságot, Népszabadság, 1957. március 7. 2—4. old. Az idézett rész a 4. oldalon olvasható.

12. Az MSZMP országos értekezletének jegyzőkönyve 1957. jánius 27—29. Kossuth, Bp., 1957., ill. Az MSZMP országos értekezletének határozata VI. Feladatok a kulturális munka területén. Népszabadság, 1957. június 30. 4. old.

Révai József aggályoskodott amiatt, hogy Mao-ce-tung jelszava (virágozzék együtt minden virág) zavart fog kelteni, és meg fogja erősíteni a kommunizmus ún. liberalizálására irányuló törekvéseket. Kijelentette, hogy ellenséges vagy idegen ideológia áramlatokkal szemben nem lehetséges megbékélés. „[. . .] a sztálinizmus elleni harc [. . .] fügefalevél a revizionista nézetek álcázására”

— tette hozzá. Kádár Jánosra hivatkozva, vele egyetértőleg mondta: „a kultúrpolitikában még nem mentünk ellentámadásba az ellenforradalom kulturális területen elfoglalt pozíciói ellen.” Kádár János egészen más hangsúllyal beszélt ugyanezekről a kérdésekről, a hivatkozás nem volt egészen jogos. Ezt mondta: „Itt nagyon sok baj van. A legnagyobb baj az, hogy a burzsoázia ezen a területen előrenyomult, a revizionista kisegítő csoportokkal együtt bizonyos pozíciókat hódított meg és tart még ma is a kezében [. . .] feladatunk, hogy ezt a befolyást megszüntessük. Itt a központi kérdés tulajdonképpen a pártnak az értelmiséghez való viszonya. Ha ezt jól megoldjuk, akkor a kulturális élet kérdéseit is rendbe tudjuk hozni. Az adminisztratív intézkedés nem elegendő, ha meggyőző, felvilágosító munka nem támasztja alá [. . .] Tény, hogy az értelmiség egy bizonyos része passzív. Mások ellenünk dolgoztak az utóbbi hét hónap alatt is. De az értelmiség zöme ott van a helyreállítási munkánál. Eredményeink az ő munkájukat dicsérik, amelyet a

57