Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Zimonyi Zoltán: Szabadulólevél - A „népi” írókról című állásfoglalás - harminc év után
nye az ellenforradalmi korszaknak”. „Ha a népi irodalom az ellenforradalom éjszakájában ébresztő szózat volt, úgy most, amikor a felszabadulás beteljesedése napi kérdéssé vált, még nagyobb szerepet játszhat és kell, hogy játsszon. Csak vele együtt lehet megteremteni a magyar irodalom igazi egységét, az irodalom új fellendülését, vezető szerepét a demokratikus ideológia győzelmében és megszilárdulásában.” — mondta a Magyar Kommunista Párt Politikai Akadémiáján 1946-ban.22 A koalíciós viszonyok között, ám mérvadó pozícióban lévő kommunista párt tehát — ha nem is ígért tanulási készséget, mint 1938-ban még — de azt mindenképpen, hogy a népieknek irányzatként helyet biztosít a szellemi életben. Akkoriban egyelőre valóban meg is jelent önálló folyóiratuk, a Válasz, s működött — ha nem is zavartalanul — a Püski könyvkiadó.23 Az 1958-as állásfoglalás és a hozzá kapcsolódó viták jobbára hallgattak ezekről az előzményekről. A népi írók marxista kritikái közül egyszerűen kifelejtették Lukács Györgyöt s Révai Marxizmus és népiesség című könyvét is csak futólag és enyhe bírálattal említették, mert „túl nagy reményeket fűzött a mozgalom antifeudális törekvéseihez, nem emelte ki ennek »harmadik utas« jellegét. Egyes »népi« írókat a fordulat éve után szépirodalmi műveik és közéleti szereplésük alapján »irodalmi elvtársakká« nyilvánítottak, s ezzel mintegy igazolódni látszott Révai József 1938-as fejtegetésének optimizmusa.” — írták.24 Hangsúlyt kapott, hogy 1945 után nem történt meg a fő kérdések tisztázása a népi irodalommal kapcsolatban.25 Az 1958-as népi írói határozat előkészítésekor rossz előjel Lukács György nevének elhallgatása, illetve a kommunista párt 1946-os álláspontjának mellőzése. Az 1946-os helyzet bizonyos tekintetben ugyanis hasonlított az 1956 utánihoz: a párt mérvadó, hegemon helyzetben volt mindkét esetben, de a hatalom gyakorlásához, megszilárdításához szövetségesekre volt szüksége. A negyvenes években ez a szövetségi politika csak taktikai jellegű volt, a Rákosi Mátyás vezette kommunista párt egyeduralomra tört, s rövid időn belül gleichschaltolta a szellemi életet is. Kérdés, hogy milyen alapon jöhet létre a szövetség 1956 után, elvi vagy taktikai jellegű lesz-e? S ha elvi, a népiek szocializmusképe áll-e oly közel ezekhez az elvekhez, hogy termékenyítőén hasson a létező modellre. Ugyanaz a kérdés ismétlődött, amit Németh László még a harmincas évek derekán fogalmazott meg Gaál Gábornak: „A meghiúsult reform nem a szocializmus oldalára dob, hanem a szocializmus oldalán talál. Azt jelenti ez, hogy kifogásaimat a marxizmussal szemben elhallgatom eztán? Nem. Az embernek van üdvössége az időn kívül s van egy az időben: az utána jövő nemzedékek szellemében. Ez a földi üdvösségem attól függ: ki tud-e tágulni akkorára a szocializmus, hogy az ilyenfajta emberség, mint az enyém, vizeiben elkeveredhessék.”26 Lukács György „kifelejtését” egyszerű ok magyarázza: nevét a kommunista állásponttal és a marxizmussal 1958-ban nem volt szabad összekapcsolni, ő akkor revizionistának minősült, az eszmei-ideológiai harc egyik támadáspontja éppen személye és munkássága volt. A Révait ért bírálatban pedig az a fenntartás ismétlődött meg, amellyel szociáldemokrata részről 1943-ban fogadták a népiekről írt könyvét (ekkor jelent meg itthon legálisan Kállai Gyula neve alatt). Mónus Illés például azt vetette akkor a szemére, hogy túlbecsüli a népi irodalmat, szerinte a népiek befolyása megszűnt, nem komoly tényezői a küszöbönálló átalakulásnak, az események egész egyszerűen elbántak velük.27 A két munkáspárt álláspontja a későbbiekben is eltért egymástól a népiek megítélésében. Révai József 1945 decemberében, a Marxizmus és népiesség újrakiadásához írt előszavában így indokolta meg műve időszerűségét: „A marxizmus álláspontját nemcsak azért kellett szembesíteni a népiek nézeteivel, hogy őket neveljük, hanem azért is, hogy önmagunkat neveljük. A népiesekkel szemben bizonyítani azt, hogy a kommunista álláspont népi, nemzeti, demokratikus álláspont, egyben azt jelentette, hogy pártunkon belül bizonyítottuk a népi, nemzeti, demokratikus álláspont szükségességét.”28 A szociáldemokrata — szintén marxista — álláspont ezzel szemben az volt, hogy a népiek jelenléte az irodalmi egységben a baloldaliságot veszélyezteti.29 Érdemes lenne a kommunista párt népiekkel kapcsolatos álláspontjait tüzetesebben is 44
