Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Zimonyi Zoltán: Szabadulólevél - A „népi” írókról című állásfoglalás - harminc év után

Bár az országos pártértekezleten „a kommunisták által vezetett népfrontirodalom” gondolata fogalmazódott meg,15 ekkor már nyilvánvaló: a szocializmus elvi alapját szű- kebbre vonták annál, hogy ebbe a népi írók progresszív csoportként beleférjenek. Kádár János a kormány féléves tevékenységéről adott beszámolójában, röviddel május elseje, az új vezetést felbátorító tömegmegnyilvánulás után arról szólva, hogy az ellenforradalom a kultúra egész területén zűrzavart okozott, s ez változatlanul igen erősen érezteti a hatását, „lelki kútmérgezésről” beszélt.16 A kifejezés ismerős a tíz év előtti hadjáratból, amit Németh László ellen indítottak. Hogy tudatos stilusfordulat és allúzió, jelzi az a támadás, amely a népi írók — és kiemelten Németh László személye ellen — ezután megindult, s egyértelművé tette, hogy a párt és a népi írók (mint „baloldal” és „harmadik utasság”) szemben állnak és ütköznek, tehát a csoport eszmeköre a progresszió korabeli hivatalos felfogásába nem illik bele.17 Ezt még félreérthetetlenebbé tette Kádár János beszéde az országgyűlésben, 1958 januárban: „Ellene vagyunk az irodalom vagy a kultúra más területein a reakciós vagy a politikai maradiságot képviselő politikai csoportosulásoknak. Mi — példának okáért — nem irodalmi stílusirányzatnak, hanem politikai csoportosulásnak, mégpedig a haladással ilyen vagy olyan formában szemben álló politikai csoportosulásnak tartjuk az úgynevezett népies írói csoportosulást. Ennek a csoportnak ugyanis az elvi kiindulópontja kimondva vagy ki nem mondva szemben áll a munkásosztály vezető szerepével a társadalom életében és ez semmiképpen sincs összhangban a szocialista társadalom építésével, amelynek vezetője a munkásosztály.”18 A fél év múlva megjelent állásfoglalásnak ez a beszéd adta meg a félreérthetetlen politikai intenciókat.

2.

A kommunista párt népi írókkal kapcsolatos legjellegzetesebb állásfoglalásai kiélezett társadalmi-politikai válsághelyzetben születtek: a második világháború küszöbén (Révai József: Marxizmus és népiesség, 1938), a pártharcok kiéleződésekor a koalíciós időszakban (Lukács György: Népi írók mérlegen, 1946) s az 1956-os események nyomán (A „népi” írókról. Az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő kulturális elméleti munkaközösség állásfoglalása, 1958).19

Mindhárom álláspont természetszerűleg politikai indítékú, a hatalom megszerzésével, illetve gyakorlásával kapcsolatos. A tónusa aszerint változott, hogy a kommunisták földalatti, legális koalíciós vagy egyeduralkodó pártként nyilatkoztak-e meg. Az ebből adódó különbségek ellenére is van azonban e három álláspontnak közös vonása: a párt és a tömegek kapcsolatának szemszögéből mérlegeli a népi írókat. A hazai kommunista mozgalom kezdeti nagy kudarcára emlékezett ezzel. 1918—19-ben ugyanis mély volt a szakadék a forradalom vezetői és a nemzet, a tömegek között. A népi írókkal kapcsolatos állásfoglalásokból is látszik: a kommunista mozgalom okult e fiaskóból, s a későbbiekben szem előtt tartotta, hogy hol és mennyiben használhatók fel, többek között a népi írók, s mások segítik-e a szervezkedést kisebbségi, szektaszerű keretekből népmozgalommá szélesedni, hoznak-e tömegtámogatást a kommunista vezetők számára. Valamennyi állásfoglalás közös vonása tehát a szövetségkeresés. A különbség abból adódik, hogy a párt — helyzetétől, pozícióitól függően — milyen alapon képzelte el ezt. Illegalitásban, illetve moszkvai emigrációban még kilátásba helyezett bizonyos kölcsönösséget, „kritizáljuk őket és egyben tudunk tanulni is tőlük.” „A kérdés, hogy kivel fognak együtt haladni ki ellen, kiknek lesznek fegyverbarátai — nincs még eldöntve. Harcolni kell értük, hogy a mi fegyverbarátaink legyenek.”20 írta Révai József 1938-ban; az 1946-os kiadás előszavában is kiemelte: „Az elvi és irodalmi elemzés és bírálat mögött politikai cél rejtőzött: útját egyengettük a velük való szövetségnek a fasizmus ellen a magyar demokráciáért.”21 Lukács György 1946-ban úgy látta, hogy „a népi mozgalom jelenti az első és egyetlen nagy lépést előre az utolsó negyedszázad magyar irodalmában”, „a legnagyobb jelentőségű irodalmi esemé43