Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Czegő Zoltán: Visszaszámlálás fóbia-kötésig
— például —, és pontosan akkor jött a fóbia fogalma? Nem tudom, melyik csatornát kapcsoljam . .. Voltam a Kisküküllő mentén a bordosi toronyban, iszonyúan féltem, ó, de akkor gyermekként a fóbiát déligyümölcsnek is hihettem volna, ha ismertem volna tizennégy esztendős koromban déligyümölcsöket, s ha kapcsolódhatott volna hozzám egyáltalán a fóbia szó. Fóbia. Valami 1500 méter magasan van az a kolosszális kereszt Brassón túl, a Bucsecs- hegységben, arra is fölmásztam egyszer; de nem, akkor lány is volt velem, és én huszonkét éves, akkor, jól emlékszem, nem féltem, havasi gyopárok meg kézen vezetett szerelem. . . nem, akkor nem jöhetett szóba ez az átkozott fogalom. Hol féltem különösen? A tengeren! Úristen, onnan kapcsolódhat? De hiszen Emesével voltam, szerelemben voltam szép feleséggel, jó dolgom volt a villában, jó dolgom volt akkor két hétig, hogy jöhetne ide a fóbia társaságnak? asszociációnak?! Nem lehet, jó dolgom volt. .. Féltem, mert elveszítettem a szőke kontyát két hullám között, igen, istentelenül féltem akkori jó dolgomban! De hát hol a társítás nyoma? Volt jó pénzünk, jó kajánk, megkaptam kedves lapjaimat, jó lakásunk, igen, akkor irtózatosan megijedtem, mikor elveszítettem, pedig csak egy szívrebbenésnyi időre tűnt elveszítettnek a kötelék. . . kötött.. .. Kötődés. Kötés. És az is, hogy mi lesz velem, és mi lesz vele. Külön. Istentelenül féltettem akkor azt az egyetlen kötést. . . . . . Még mindig ugyanaz a vasárnap van, ez a vasárnap, esőstől, fóbiástól, de már három órája keresek, kutatok a jegyzeteim között, olyan szorongásban s félelemben, hogy a hányinger is környékez: megtaláltam a csatornát, amelyen bejött az a másik jelentése, jelentőségestől az életembe, megvan már, csak türelem, egy kis türelem kell, türelem ebben a visszafelé rohanásban, hogy el ne veszítsem a nyomot, nyomreflexet, mifenét, mindenre vigyáznom kell, mert nem szabad tévednem. . . Emese a vízben, igen, kötelék, kötelek tűnnek tova, meg bóják, és félek, iszonyúan félek. — . . .de hát miért kellett annyira megijedned te buta, nem mentem messzire a parttól. . . Na gyere, fizetek egy importot. . . —. . .tudod, Kismese, a kötések, kötelek, meg minden. . . Arra gondoltam, ho^y a félelem. . . félelem. . . már csak a fóbia tart össze. . . KÖTŐ-FÓBIA, FOBIA-KÖTELÉK. .. — Az mi? És most kutatok iszonyattal a jegyzeteim között: akkor, boldog koromban megijedtem, tudom, hogy följ egyeztem Ambrozio festő nevének társaságában, följegyeztem, hogy SZKOTOFOBIN. Tudom, itt kell lennie a pirostintás füzetnek, itt kell lennie a kedves kettes kártyapartik eredményeinek is... szkotofóbia, ebből lett a kötőfóbia, ami ott még, a vízben összetartott. Itt a csatorna: ott, 1974-ben olvastam, hogy akkor a tudósoknak sikerült megismerni a szkotofobin nevű félelemanyag aminosavjainak sorrendjét, és sikerült előállítani szintetikus úton is a félelemanyagot. Szkotofobin (fóbia, fobin), kötőfóbia. Itt áll, ez volt a följegyzésem, eltemettem a füzetek közé, és most ez az Értelmező szótár, most ez a szótlan és esős vasárnap bontja föl... 26
