Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Keresztury Dezső: Angyalok, A Városépítőnek, Átlépve a halálon (versek)
Mert parancs, jaj, zsivaj nélkül szentesíti odahagyva mit épített. Örökre? Vagy egy pillanatra? Mindegy: fontos, hogy ö el nem merül a turpisságban mint egy olajba hullt Albatrosz. Fölrepül, s el is jut végre a saját kobaltkék egébe. Átlépve a halálon Hogy meglegyen a gyalázat adója, megint néhány olyat küldtek bitóra, kik, hiszékenyen, harcosául álltak ember jogának, rab nép igazának. Aki szerezte, súgta, segítette s most bűnnek mondja: az ítél felette; várt s rátapadt az infámis keze ezekre is; — mért épp ezekre ne?! A visszanyelt jaj a szívekre fagy, fojtva erősül; puskapor harag, de rend van, fut a vér, elmúlt a láz, az elgyötört szív dermedt hallgatás. A hóhér szól: Ez volt, amit kerestek. A költő: Igen, mert legenda lesznek, ha él a nép, mely él az áldozattal; s ha nem: ők így tudták a végső pillanatban. 1957—58. 2
