Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Romsics Ignác: Forradalmársorsok (Négy értelmiségi életút - dióhéjban)
a Műegyetemen szerveződő szociológiai tanszékre kerüljön. A címzettek — Jászi, Kunfi, Peidl, Ágoston Péter — azonban ugyanúgy nem tartották igazán felkarolandónak, mint ahogy 1917-ben Kenéz Béla sem tartotta annak. Ebben a helyzetben — 1919 februárjában — kereste fel Rákosi Mátyás, aki arra kérte, hogy esetleges kommunista hatalomátvétel esetén vállaljon néhány hetes vezető szerepet Kecskeméten. Buday szerint Rákosi hangsúlyozta, hogy csak néhány hetes kecskeméti szereplésről van szó, s ezt követően, mint „országos és nemzetközi szerepre termett embernek”, természetesen helye lesz a fővárosban. Az ajánlatot Buday elfogadta, s 1919. március 21-én a kecskeméti munkáshatalom élére állt. A direktórium élén azonban — s ez nézeteinek újabb, s minden eddiginél gyorsabb metamorfózisa — nem egy szociáldemokrata vagy kommunista reformerként látjuk viszont, hanem egy olyan — a politikai realitásokkal számolni képtelen — utópistaként, aki az őskereszténység etikai tartalmát és a marxizmus gazdasági-társadalmi programját egyfajta messianisztikus marxizmusban egyesítette, s aki Leninben századának Krisztusát tisztelte és a „világkapitalizmus” apokaliptikus összeomlásával számolt. Gyakorlati politikájában ennek megfelelően a teljes szociális egyenlőség azonnali és radikális megvalósítására törekedett. Programját április 13-án így fogalmazta meg: „Nem. Ez a proletárdiktatúra még nem az igazi. (...) Hát miért nem lehetett tizenöt nap alatt más világot csinálni a régi helyébe? Azért, mert az országos törvények nem engedték. (...) Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amíg egyik ember öt szobás fényes lakásban lakik, perzsaszőnyegen jár, a másik meg a kuckójában rohad a nedves pincelakásban. (...) A kommunizmus útja: egyenlő boldogságot teremteni. És elmegyünk ezen az úton a végsőkig: be fogunk tekinteni a kamrákba és a ruhásszekrényekbe, és elvisszük onnan, ami elvihető. De egyenlően el is fogjuk osztani. Ez a kommunizmus. Nem fog senki megmenekülni a szigorú rekvirálástól. De nem is lehet. Az a kis jó, finom halálbüntetés, ami az eltitkolók- nak, az elásóknak ki fog járni, majd megtanít minden embert arra, hogy mi az a kommunizmus”.13 Utópizmusa és radikalizmusa miatt a Forradalmi Kormányzótanács április 28-án elmozdította állásából Budayt és Budapestre rendelte. Itt készült jegyzeteinek egyik visszatérő motívuma a teljes szociális egyenlőség mint cél, s a befogadó közeg, Magyarország társadalmi-politikai realitásai között feszülő ellentét feloldására való törekvés volt. A probléma továbbgondolásának és az ellentmondás esetleges feloldásának lehetősége nem adatott meg neki. 1919. november 19-én a Héjjas-különítmény 32 társával együtt bestiális körülmények között kivégezte. Valkányi Lajos kalocsai ügyvéd életútja nem hasonlít annyira Budayéhoz, mint Lőwyé Horváth Zoltánéhoz. A környezetével való meghasonlása és társadalmi elszigetelődése, valamint politikai nézeteinek módosulásai alapján azonban mégis rokonítható vele. 1871- ben született Budapesten. Apja Wellisch Bernát budapesti zsidó nagykereskedő volt, aki röviddel gyermekei megszületése után, családját elhagyva Dél-Amerikába vándorolt; Sao Palóban közéleti karriert csinált és többé nem tért vissza Magyarországra. Fia a budapesti egyetem jogi karán és külföldi egyetemeken, többek között a Sorbonne-on tanult. Az egyetemi évek után apja támogatásával hosszabb dél-amerikai utazást tett, majd Dél- Amerikából hazatérve és az ügyvédi diplomát megszerezve Kalocsán telepedett le.14 Néhány évig úgy látszott, hogy beilleszkedése az érsekség társadalmi és szellemi egyeduralma által meghatározott kisvárosi közegbe zavartalan lesz. Tagja az Úri Kaszinónak és bejáratos az érseki palotába. A papok szívesen társalogtak és kártyáztak a több nyelven beszélő, művelt, világlátott, nevét megmagyarosító és megkeresztelkedő 30 éves fiatalemberrel. Az érsekség szócsöve, a Kalocsai Néplap 1899-ben több folytatásban közölte dél-amerikai útibeszámolóját.15 Ez a harmonikus viszony az első léket 1901-ben kapta, amikor az érsekség néppárti képviselőjelöltjével szemben Valkányi a Kossuth Ferenc-párti Krasznay Ferenc támogatói közé állt és az egyik népgyűlésen arra merészkedett, hogy a magyarországi nagybirtokrendszert kritizálta. Az Úri Kaszinó tagsága felhördült és kizárással fenyegetőzött. Valkányi ezt úgy előzte meg, hogy a kaszinó elnökéhez intézett 84
