Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Kovács István: A lengyel légió a tavaszi hadjáratban
Földváry ismét a földre zuhan, de sértetlenül föláll, s most már gyalog megy előre. A 3. zászlóalj nyomában a lengyel légió. A hídon túl aztán az előbbi a főúton halad, az utóbbi pedig egy mellékutat választva elsőnek ér ki a székesegyház előtti térre. Ez újabb konfliktus forrása lesz. Wysocki azt állítja, hogy Derezinski nem engedte át a zászlót Földvárynak, hanem maga rohant át vele a hídon. Négy hónappal később Orsován ezzel az indokkal terjeszti fel őt Kossuthnak kitüntetésre. Lehet, hogy summázva így történt... de csak azután, hogy a lovával elvágódott Földváry kezéből visszavette a zászlót és csatlakozott a sorait rendezett lengyel légióhoz. Az ellentét a 3. zászlóalj és a légió között azon robbant ki, hogy a győztes csata utáni díszmenetben melyikük vonuljon az élen. A hídon a 3. zászlóalj kelt át, a székesegyház előtti térre a légió ért elsőként. A kéksapkások engedtek, a légió nem volt hajlandó osztozni a rá áramló dicsőségben. A győzelmet követő ebédet Grochowalski Bayer József alezredessel, a magyar hadsereg vezérkari főnökével fogyasztotta el. Lévén mindketten a bécsi hadmérnöki akadémia növendékei, ismeretségük régi keletű volt. Elmélyült beszélgetésükben Görgey zavarta meg őket, aki a győzelmek után nem leplezte jókedvét: szokatlanul oldottnak mutatkozott. Ezúttal nem Bayerhez, hanem Grochowalskihoz intézte szavait. Azt javasolta neki, hogy a légió egyenruháját cserélje fel honvéduniformissal. Ha ezt megteszi, úgymond, semmiféle politikai meggondolás nem gátolhatja katonai előmenetelében. Grochowalski azonban visszautasította a fővezér által tett ajánlatot, mondván, hogy ő nem magyar, hanem lengyel. Miután Görgey a kíséretében lévő Leiningen ezredessel együtt eltávozott, Bayer némi szemrehányással világosította fel Grochowalskit, hogy az iménti jelenetnek ő volt a rendezője; ő ajánlotta be lengyel barátját a honvédsereg fővezérének. És most csúfosan felsült a pártfogoltjával. „A lehető legnyersebben kellett a tudomására hoznom — összegzi válaszát Grochowalski —, hogy a magyarországi lengyel légió a közös ügyért harcol, nem pedig zsoldért, mint ahogy bizalmasai körében Görgey hangoztatta.” De legyünk igazságosak; Görgey az elutasító válasz dacára — és nem Bayer alezredes „protezsálása” miatt — méltányolta Grochowalski érdemeit, s a váci csata után kinevezte a III. hadtest vezérkari főnökévé. A lengyelek tehát nem kis szerepet játszottak a honvédsereg legkiválóbb hadtestében. A Vácnál aratott győzelem is teljesebb lehetett volna, ha a Bobich dandárnak sikerül megtámadnia a rendben visszavonuló osztrák hadosztályt.. . De ne telhetetlenkedjünk ... A császári csapatok kilenc napon belül a negyedik vereségüket szenvedték el. És megnyílt az út — a hadműveleti tervnek megfelelően — Léván át a Csallóközbe. Három hónap telt el azóta, hogy Windisch-Grätz herceg ajtót mutatott a magyar békekövetségnek, a bécsi udvar most neki mutatott ajtót: . . . leváltotta az osztrák hadsereg éléről. Nagysalló, 1949. április 9. A császári csapatok új főparancsnokává Bécs addigi katonai kormányzója, Ludwig von Weiden báró táborszernagyot nevezték ki. Magabiztosságát a Komárom fedezésére, a Garam felé nyomuló 10 000 főből álló három új császári dandár is erősítette. Hozzájuk csatlakozott Jablonowski herceg Vácról elmenekült hadosztálya. Az így létrejött IV. osztrák hadtestnek Ludwig von Wohlgemuth báró altábornagy lett a parancsnoka. Április 17-én az ő erősítésére indult el Pestről Esztergom felé a II. osztrák hadtest. Az újból mozgásba lendült magyar főhadsereg azonban keresztülhúzta a császári hadvezetés erőegyesítési szándékát. Április 18-án Klapka és Damjanich hadtestei átkeltek a Garam középső szakaszán. Ráadásul a két osztrák fővezért, a régit és az újat helyettesitő Jellacic kapkodó utasításaival lehetetlenné tette a császári erők egyesítését a Garam vonalán. Gáspár hadteste az ütközet napján kezdte meg az átkelést a folyón. Wysocki hadosztálya ekkor már Nagysallóval szemben foglalt állást és egy ideig a magyar hadsereg balszárnyát és centrumát alkotta. A lengyel ezredes azt írja, hogy Klapka rábízta a jelzett frontszakaszok irányítását. Jerzy Bulharyn ezt gúnyosan megkérdőjelezi, s honfitársa fennhéjázó 77
