Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Kovács István: A lengyel légió a tavaszi hadjáratban
Hogy a merész hadműveleti terv megvalósítható-e vagy sem, április 10-én dőlt el. Az osztrák főerők lekötésével megbízott II. hadtest Cinkotánál foglalt védelmi állást, a VII. hadtest Dunakeszin és Foton át tartott vele kapcsolatot. Az önbizalmát vesztett császári vezérkar rendkívül passzívan viselkedett, s nem tett határozott kísérletet arra, hogy Görgey szándékát földerítse. Célja az volt, hogy Pestet és Komáromot egyidejűleg fedezze. Ennek szellemében zárta le Vácnál a Duna-szorost. A reteszt alkotó osztrák hadosztály ereje — mintegy 7000 gyalogos, 750 lovas és 27 ágyú volt. Parancsnoki tisztét a megbetegedett Ramberg altábornagy helyett Christian Götz vezérőrnagy töltötte be. Vác bevételével Görgey Damjanich hadtestét bízta meg, támogatására Klapka hadteste kapott parancsot. A támadás napján a II. és a VII. hadtesteket arra utasította, hogy tüntetőén nyomuljanak Pest felé, de ha komolyabb harcba bonyolódnának, húzódjanak vissza kiindulási állásaikban. Damjanich az I. hadtest egyik dandárát, amelynek a 3. zászlóalj egykori parancsnoka, Bobich János alezredes volt a vezetője, megbízta, hogy kerülje meg Vácot és vágja el az osztrákok visszavonulási útvonalát. Az I. hadtest többi részét jobbszámya mögött tartalékban hagyta. Számolt ugyanis azzal az eshetőséggel, hogy az osztrákoknak Pest felől Vác irányában esetleg végrehajtott határozott támadása Gáspár hadtestét szétzilálja, ez esetben Klapkára hárult volna annak megakadályozása, hogy Windisch-Grätz őt hátbatámadja. A Vác felé nyomuló Damjanich jobbszárnyát Knezié hadosztálya, balszárnyát Wysocki hadosztálya alkotta. (A három parancsnok mindegyike szláv származású. A politikai előítélet, láthatjuk, mennyire mentes volt a XX. század szellemrothasztó nyűgeitől: származástól függetlenül tiszteletben tartotta az egyéni érdemeket, az emberi személyiséget.) Az ütközetet, mint Szolnoknál, most is hosszú várakozás vezette be. Ezúttal az osztrákok hátába került Bobichnak kellett volna a jelet megadnia. Ő azonban még Vécseynél is jobban elkésett. Közben a honvédek bőrig áztak a több órája szakadó esőben. Damjanich ismét türelmét veszítette és parancsot adott hadosztályainak, hogy foglalják el a Gombás patak hídját. A csata bennünket érdeklő epizódja is a barokkos díszítésű, kettős ívű kőhídnál játszódott le, mivel az esőzések miatt megáradt patak útját állta az átkelni készülő seregnek. Götz azt tűzte ki maga elé célul, hogy hadosztályát megmentse, ezért mindaddig tartani akarta a hidat, míg az utolsó katonája is át nem vonult rajta. Vác déli szegélyének házsora a kőhídon túl mintegy 300 méterre húzódott. Ezt szállták meg a 12. vadászzászlóalj katonái, míg a 63. gyalogezred III. zászlóalja közvetlenül a kőhíd mögött sorakozott fel. Götz is innen irányította a visszavonulást. A magyar ütegek a retiráló császári katonaság láttán a hídra irányították az össztüzet. Götz tábornok egy homlokába fúródó repeszdarabtól halálos sebet kapott. Götz halálával kapcsolatban jegyzi meg Grochowalski: „Gyakran láthattuk a menekülő csapatokat feltartóztatni igyekvő osztrák tisztek rendíthetetlen vitézségét, akik híven teljesítették kötelességüket, míg a magyar hadseregben a kelletlen tisztekkel ellentétben a közkatona volt az, aki helytállt.” Gyermekkorom meghatározó képzőművészeti és szellemi élményét a régi Nemzeti Galéria egyik termében szerénykedő festmény jelentette. Beszédes címe: A levél. Borsos József festette 1852-ben. Nyilván nem képviselt különösebb értéket, mert a kupolával ékesített kiállítóépületben már nem jutott neki hely. Én hosszú éveken át úgy tértem vissza hozzá, mint a nagynéném birtokában lévő kinagyított családi fényképhez. Négy embert ábrázolt: két asszonyt és két kisfiút. Ötödikük egy férfi volt, de neki a gazdag szobabelső hátterében függő mellképe látszott. A festmény festményének hőse császári egyenruhát viselt. Az idősebb fekete ruhás hölgy őt nézte, miközben a kezét a mellette magába roskadtan levelet olvasó fiatalasszony vállán tartotta. Velük szemben két kisfiú alakja bontakozott ki. A hirtelen támadt drámában csak egyikük vett részt. Kissé riadt csodálkozással nézte a levéltől döbbent édesanyját. A lábánál gubbasztó öccs nagy komolysággal irányított egy csapat agyag- vagy ólomkatonát. Ha apja képe az ő tekintetének magasságába kerül, farkasszemet nézhettek volna egymással. Katonái honvédegyenruhát viseltek. Vele szemben, édesanyja előtt, a levélszámyú halálmadár árnyékában császári mundérban 75
