Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - Vári Fábián László: Ady alkonya (vers)

Vári Fábián László

Ady alkonya

Elhagy az árnyam, elmegyek, csillag sincs velem.

E homályt át nem ütheti, Megpihen szemem. Sorsomhoz szabott síri ágy A felnégyelt Haza,

Testemnek tüzet csillapítsd, Tisza és Duna.

Az alkony bíbor színre vált, Hitem erősítem,

A Pokol az, mely így üzen,

Nem az Úristen.

Kegyetlen szél kerekedik Holnap ilyenkor,

Kidőlt serlegből elfolyik Az úrasztali bor.

S ím, most e vers is meggyötör, Alig létezem,

Áldani készül s visszahull Ölembe kezem, írhatta volna magyarul Akárki fia,

Parancsba kapván, hogy házát El kell hagynia.