Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 2. szám - Mátyás István: Lengyel József: Szembesítés
kívánta ravaszkodást. Szinte vele együtt megyünk, lopakodunk, félünk. S elindul a vita a kétféle tábort megjárt, együtt, egyféle felfogással indult ember között. S miközben Lassú — azaz Legyei — nem vállalja a közösséget a saját elvtársaikat likvidálókkal, táborba zárókkal, az akármilyen hóhérokkal, vállalja azzal a Baniczával, akit ő korábban megismert, akihez jött. Banicza alakja, mint regénybeli szereplőé, legalább ennyire kidolgozott, tartása azonban már nem ennyire határozott — bár semmiben sem ellentétes —, merthogy belejátszik a helyzete, az 1945 utáni Magyarországról kiküldése. A szembesítés kettőjük között többrétegű. Szembesítés a kétféle láger-tapasztalatokkal, a párt szerepének megítélésében, a folytatás elképzelésében. Ugyanakkor mindketten önmagukkal is szembesülnek. Párbeszédük a politikai rendszer felállása, a túlkapások, a döntések adott helyzetekben való mikéntje, az emberi tartás, a „mit vállalni” körül bonyolódik. Az író véleményét tükröző kulcsmondatok olvashatók a kötet 76—77. oldalán: „. . . csak a történtek nyílt feltárása teremti meg azt a helyzetet, melyben mindent veszély nélkül, nyíltan feltárhatunk. Szóval így, egyik a másikból. Más út nincs, és sohase lesz. Csak mikor idáig eljutunk, szűnik meg ez fájó jelennek lenni, csak így lehet tanulságos múlt belőle, és történelem.”. A történtek nyílt feltárása, illetve az ahhoz való hozzájárulás Lengyel József regénye; a tőle megszokott nyíltsággal, őszinteséggel, mindent végiggondolással, szókimondással. S milyen a regény? Milyen, mint irodalom? Szokás Lengyel Józsefet szépíróként fanyalogva említeni. S ez igaz is lehetne egyik-másik regényére, de semmiképp sem igaz munkásságának egészére; éppen az életmű már nem először emli- tett egységben szemlélését tekintve. Különösen igazságtalan remek novelláit, elbeszéléseit nézve, a Kulcs vagy az Igéző ciklus jól sikerült darabjaira gondolva. Számos olyan rövidprózai írása olvasható ezekben a ciklusokban, amelyek egy száz év múlva összeállított antológiában is helyet kell hogy kapjanak, mint a huszadik századi magyar kispróza legjobbjai közé tartozók. Ezek sorába tartozik a Szembesítés, mert irodalmi alkotásnak is kitűnő. Iróilag jól átgondolt, kiérlelt, érdekes és hatásos formát talált Lengyel József. A hol Banicza, hol Lassú beszéltetésével, illetve egyszer az egyik, másszor a másik elmondásában pergetett események több oldalról megvilágítják a mondandó lényegét. Megismerhetjük, melyikük hogyan látja, dolgozta fel és értékeli a velük történteket. így sikerült elérnie az írónak, hogy önmagát, a saját véleményét is önkritikusan szemlélhesse. Majd kettőjük találkozását bemutatja nemcsak az ő szemszögükből, hanem Banicza feleségééből és az asszony fiáéból is. (Nem érdektelen itt, hogy Banicza Trend Ri- chárd volt feleségével kötött házasságot, az ifjabb Trendet igyekszik nevelni, abban a hitben, hogy annak apja meghalt. Nos, így is kapcsolódik egységes egészbe az életmű több írása!) Ezek a más oldalról láttató közbeiktatások nemcsak feloldó- ak, a két férfi párbeszédében elhangzottak feldolgozását időben-technikailag is segítők, hanem egyben további részleteket megvilágítók is. Lassú visszalopakodik a kijelölt kényszerlakhelyre, s az író még csavar egyet a történeten, mert szerelembe „ejti” őt egy valaha jobb napokat látott, akkor boldog, ezúttal azonban ugyancsak kényszerűen ott élő, mert ugyancsak táborjárt, tehát sok mindent másképp látó asszonnyal. Nem megnyugtató a befejezés, merthogy igaz az adott években; de mindenképp biztató. A történet a végén nyitott marad, de a feltett, emberiség-méretű kérdések választ várnak. Illetve vártak, amikor az író megírta a könyvét; s mégis, íme a történelem kanyarulatai, várnak ma is. Mert soha a nyílt beszéd, az őszinte szó,a tiszta, közösségben gondolkodás nem volt annyira fontos, időszerű és megváltó ígéretű századunkban, mint éppen manapság. Regény született, még ha a magam humán ismereteivel az élővilágban másfél évtizedes kihordási időről nem is tudok. De az újszülöttnek még most is, a közeljövőben is, hiszem, sok mindenben meghatározó szerepe lehet. Beleszólási joga van, írója megszenvedett igazsága alapján is. Erősít reformsürgető igazunkban. És hitet ad: minden körülmények között akadnak a pillanatok fölé emelkedni tudó, gondolkodó, felelősséget érző emberek, akik mondják a magukét. Mondják értünk s az utánunk következőkért. Miképpen Lengyel József is. Akinek írásain, gondolatain nem fog az idő, még ha a pillanatnyi politika hatalom az irodalom irányításában próbálja is kiélni a tehetetlenségét. Mátyás István 95
