Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 2. szám - Ohati Nagy László: Nem középiskolás fokon (Iliás Ferenc élete)

irányú tevékenységük főként a Szabad Szó időnkénti, kibővített szerkesztőségi üléseire szorítkozott. Ezekre az alkalmakra az ország minden részéből eljöttek a lap harcosai, levelezői, terjesztői. Összejöveteleiknek Iliás is élénk közreműködője volt, s egyébként is megint az újság törzsgárdájába tartozott. (Bő évtizeddel később, már betegsége idején írni kezdett — se tanulmányban is több helyütt idézett — visszaemlékezésében meghatottan szól ezekről az összejövetelekről, találkozásokról ismerős és ismeretlen parasztokkal, s mert a hazautazni nem tudók a szerkesztőségben éjszakáztak, a hajnalig tartó politizálásokról.)

Igen nagy jelentőségű volt tehát, hogy Donáthéknak, Dobi Istvánéknak sikerült — a népi írók erőteljes támogatásával — bejuttatniuk a parasztszövetségbe, országos szervező titkárnak. Ez új távlatokat nyitott előtte, egyebek között vasúti szabadjegyet az ország egész területére, és általában sokkal nagyobb mozgási, utazási lehetőséget, mint amilyenben eddig bármikor is része volt. A Kis Újságnak is munkatársa lett, így megszűntek a megélhetési gondjai. Titkártársához, Vörös Vincéhez költözött, aki megítélése szerint „a legtájékozottabb, leginkább ismert és közkedvelt a birtokos parasztság körében. Tudtam, hogy Nagy Ferenc és Kovács Béla óvatosságra intette velem szemben, tájékoztatták, hogy én kommunista lehetek, ennek ellenére Vörös Vince nem zárkózott el tőlem, és segítette munkámat. Ugyanígy Danes József, Kiss Gergely, Dobi István, akik mint szervezőtitkárok működtek, mindinkább közelebb kerültek hozzám, és a parasztság szervezését kormány- és németellenes irányba vitték” — írta.

Érdekes, hogy Danes — egyébként igen nagyra becsülő — mostani visszaemlékezése szerint Iliás mind a parasztszövetségben, mind a Kis Újságnál kissé visszafogottnak, nemritkán hallgatagnak mutatkozott. Annál elevenebbnek, vitázóbb kedvűnek bizonyult a Szabad Szó szerkesztőségében. Ez volt a tulajdonképpeni, igazi közege .

Ebből az alaphelyzetből — nagy tisztelettel, de ifjúi hévvel — még Móricz Zsigmondnak is ellenszegült: miért hirdeti a Kelet Népében, hogy ne politizálj, hanem építkezz? Móricz mosolyogva válaszolta: ezt ő az értelmiségnek a jobboldali eszmék által befolyásolható tagjai számára címezte, a baloldaliak mindenképpen tudják a dolgukat. Ugyanakkor ösztönözte Iliást: írjon az ő folyóiratába is. így is lett.

1942 márciusában pedig, a Szabad Szó országos értekezletén megalakult a Parasztszö- vetség földmunkás szakosztálya. Létrejöttének Iliás is hatékony közreműködője volt. Varjú Ákos így emlékezett erre: „Az alakuló ülésen — amelyen magam is részt vettem — az ország minden tájáról összejöttek sokan az öntudatos földmunkások soraiból, köztük Dobi István, Veres Péter, Szabó Pál, Erdei Ferenc, Fehér Lajos, Nánási László, Mód Aladár és még sokan mások. (Illyés Gyula is, O. N. L.). A feudális Horthy-rendszer árgus szemekkel figyelte az egész parasztmozgalmat, s azon belül is a földmunkások szervezkedését és aktív szervezőit. Hogy ezek közül a legveszedelmesebb embernek, a legelszántabb vezető egyéniségnek Iliás Ferencet tekintették, az a földmunkás szakosztály alakuló gyűlésén is szembeötlően megnyilvánult. Jóllehet a gyűlést a belügyminisztérium engedélyezte, megkísérelte annak meghiúsítását, vagy legalábbis a jelenlevők megfélemlítését azzal a rejtett szándékkal, hogy a gyűlés menetét s a vezetőségválasztást befolyásolja, továbbme- nően pedig a szakosztály helyi szervezeteinek létrehozását megnehezítse, illetve teljesen meggátolja. Az történt ugyanis, hogy néhány perccel a gyűlés megkezdése előtt egy civilruhás detektív az elnöki asztalhoz sietett, és az ott tartózkodó Iliás Ferencet hosszasan igazoltatta. Ő azonban keményen a rendőrkopó szemébe tekintve, hidegvérrel és határozottan utasította el a provokációt. A detektív távozása után izzó hangulatban, töretlen aktivitással zajlott le az alakuló gyűlés.

Iliás Ferenc ezután a Parasztszövetség földmunkás szakosztályának helyi csoportjait segített megszervezni. Ezt a munkát természetesen a mozgalom céljába állította, amiért többször kellett illegalitásba vonulnia. Hol egyik, hol másik tanyán, faluban húzódott meg, rejtőzött el ismerőseinél. Nem egyszer a mi tanyánkon is megbújt az őt köröző csendőrök elől. Derűs, bizakodó kedélye ilyenkor sem hagyta el. Együtt dolgozott velünk, kapáltunk,

78