Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 2. szám - Ohati Nagy László: Nem középiskolás fokon (Iliás Ferenc élete)

ban illegális körülmények között — a Maroson, egy motoros kompon — mégis összegyűltek, és kimondták a Nemzeti Parasztpárt megalakulását. A »Szabad Szó«-ban pedig már júliusban közrebocsátották a Nemzeti Parasztpárt 10 pontból álló — alapvetően demokratikus programnyilatkozatát.”

A párt első — augusztus 20-i országos értekezletén elnökké Szabó Pált választották. Iliás Ferenc a tizennégyfőnyi végrehajtó bizottság tagja lett — Erdei Ferenc, Kovács Imre, Veres Péter társaságában.

„Makóról hazatérve — írja visszaemlékezésében — rögtön hozzáfogtam szervezetek létrehozásához. Makón, az értekezleten és a Szabad Szóban ismertetett programot a parasztság kedvezően fogadta. Különböző összejöveteleken, olvasó- és gazdakörökben, a Szabad Szó olvasótáborában lelkesen tárgyalták a parasztság követeléseit, a Nemzeti Parasztpárt, a független Magyarország programját, a nagybirtokok felosztását, a földreformot, az adók csökkentését, a munkabérek felemelését, a szólás-, a sajtó- és szervezkedési szabadságot s a béke megvédését.” „Fertőszentmiklóson, Kapuváron, Homokon, Vitnyé- den, Nagylózson, Peresztegen, Hidegségen és más helyeken Sopron megyében, de az ország más vidékein is megalakultak a párt előkészítő bizottságai, és megkezdték a tagok összeírását is.”

Eközben Iliás közelebbről megismerkedett Ratatics István falubelijével, aki Budapesten szervezett szabómunkás volt, de szabadsága idején éppen otthon, a szüleinek segített a gazdálkodás tennivalóiban. Összebarátkoznak, kiderül, hogy hasonló gondolkodásúak. A Szabad Szóban pedig nem ritkán szerepelt a környékbeli Varjú Pál, szintén a parasztság ügyeinek szószólója. A két barát kerékpáron megkereste a Varjú-tanyát, és az egész családdal bensőséges kapcsolatba került. Ratatics nemsokára visszatért munkájához, Iliás azonban rendszeresen föl-fölkereste a családot. Varjú Ákos, a fiatalabb testvér, egyebek között így emlékszik látogatásaira: „Megismertette és hozzáférhetővé tette a magyar és világirodalom haladó és forradalmi alkotásait: Jack London, Romain Roland, Tolsztoj, Gorkij, Solohov, Kassák Lajos, az erdélyi Nagy István, József Attila, Illyés Gyula, Féja Géza, Veres Péter stb. műveit. Eljuttatta hozzánk a kommunista ideológia alapvető, legfontosabb műveit, a titkosan készített és terjesztett Dialektikus Materializmust, a Kommunista Kiáltványt, A Szovjet Bolsevik Párt történetét, brosúrákat és egyéb kiadványokat.”

A családnak Iliás Ferenc korai haláláig a barátja maradt. A Varjú-tanya pedig később a dunántúli ellenállás egyik igen fontos góca lett. Erről még eshessék szó a továbbiakban.

Még abban az évben, 1939. december elején behívták katonának, de a háromhónapos újonckiképzés után — hatalmas örömére — leszerelték. A szombathelyi katonai kórház főorvosa, nagy meglepetésére, szívbillentyű-zavarokat állapított meg.

1940 márciusától a Szabad Szó munkatársa lett, természetesen Budapesten. — „Ezzel életem egyik legszebb és legmozgalmasabb szakasza kezdődött — írja. — Nap mint nap találkoztam a népi írókkal, öntudatos ipari munkásokkal, politizáló parasztokkal, haladó értelmiségiekkel. Mint kezdő, fiatal újságíró, politikus és szervező, lelkes voltam, nem ismertem kinyithatatlan kapukat, le nem küzdhető nehézségeket, akadályokat. Ha bonyolulttá vált a helyzet, és megakadtam a munkában, segítettek barátaim: Donáth Ferenc és Pollner György, akkori orvostanhallgató. Donáth Ferenc jelentette számomra a józan, széles látókörű politikust, aki mindig újat és fontosat mondott, amit sokszor csak ösztönösen is helyesnek tartottam.”

Kapcsolatai egyre bővültek és mélyültek. Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Kállai Gyulával, Somogyi Miklóssal is találkozott, beszélgetett. A Bolyai, illetve a későbbi Györffy Kollégium fiataljainak barátja lett, nem ritkán náluk is aludt (ugyanígy a föl-fölutazó Varjú Ákos is.) Részt vettek éjfélbe nyúló beszélgetéseiken, vitáikon, az ő világuknak is részesei lettek. Pollner Györgyék budai lakásában is meg-megaludt. Illegálisan megjelentetett könyveket, kiadványokat kapott az orvosnövendék ifjútól, emlékezése szerint ez marxista műveltségét nagyban mélyítette. Pollner és Ratatics révén újabb képzett és harcos munkásokkal is megismerkedhetett, így bejáratos lett a Vasas Otthonba is.

74