Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (VII. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
Izrael Shahah írja a New York Review-ban, hogy minden társadalom, minden helyzetben normális állapotra törekszik, arra, hogy bármi áron, akár látszatok árán is, visszatérjen a normális életbe. november 14. A tévében Vlagyimir Viszockijról készült műsor megy. Viszockij — szüntelen önégetés, a legmagasabb, állandóan feszített C. Okudzsava mondta róla: „bűnt követett el azzal, hogy ilyen gyorsan élt”. Oroszország: „Hat évig nem volt hol laknunk” — mondja Viszockij felesége a riportban. Viszockij 1980. július 25-én halt meg. Sorsunkat, jövőnket szélesebb, világméretű perspektívából kell szemlélnünk, tekintetbe kell vennünk a kanyarulatokat, az összefüggéseket. Ahányszor magányosan próbáltuk kézbe venni sorsunkat, mindig vesztettünk. 1918-ban a kedvező nemzetközi konjuktúra következtében vívhattuk csak ki függetlenségünket. Nemcsak a mi nemzeti akaratunk, hanem a világ erőviszonyai is közrejátszottak Lengyelország második világháború utáni képének alakulásában. És hazánk további sorsáról is nagymértékben a földünkön végbemenő változások fognak dönteni. A „Gazeta Mlodych” (Fiatalok Újságja) szerkesztősége a következő kérdésre kér választ (kérdőív): „Milyen, számunkra, történelmünk és jelenünk számára fontos, eddig még meg nem írt könyvet kellene — véleménye szerint — gyorsan megírni és kiadni?” Jó kérdés! december 2. Októberben Andrzej Wajdánál. Arra kér, meséljek neki a zanzibári forradalomról (64. január) — filmet csinál róla. Bekapcsolja a magnót. Az akkori kelet-afrikai helyzet, az erőviszonyok jellemzésével kezdem — de ez nem érdekli Wajdát. Azt mondja: előbb a személyekről! Ki lesz a történet szereplője? Nevek, jellemzések. Didaszkália. Hirtelen meg kell változtatnom gondolkodásmódomat, szemlélet- módomat, valóságformálásomat. Jelenetekben, alakokban kell gondolkodnom. december 4. K. arról mesél, hogy elbocsátották intézetének igazgatóját. A dogmatikus, erőszakos vezetőt liberalizmus vádjával dobták ki! Ez, persze abszurd dolog, ám ennek az abszurditásnak a mechanizmusa nagyon érdekes. Bizonyítja, hogy a sztálinista logika hogyan irányítja a rendszert. A harc kizárólag klikk jellegű, de a klikk harc közben mindig dogmatikus, sztálinista érveket használ. A klikk soha nem él liberális érvekkel, vagyis a dogmatikust sosem dogmatizmusáért távolítják el. A dogmatikusok a másik dogmatikust mindig még mélyebb és kenetteljesebb dogmatizmussal győzik le. Most, meséli tovább K., hogy kikészítették, sokan sajnálják, hogy elment. Készek elfelejteni a disznóságait. Ez is érdekes jelenség. Mert nálunk minden személycserét úgy fognak föl, mint rossz változást. „Itt nem lehet jobb, itt csak 65
