Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 2. szám - Balázs József: Csempész csembalóval (filmregény)

somban háromezer kombinét találtak... — súgja. — Úgy gondoltam, a kombinéból örökre megélek. Mint kombinészabász, kérem ... a legjobb lehettem Európában ... nemcsak kereskedtem, dolgoztam is . ..

Kovács úr elképedve, hitetlenül figyel, majd feláll és kinéz az ajtón.

— Itt valami nem stimmel — néz vissza a többiekre. — A katonai rendőrség keres valakit... még a határ előtt el akarják kapni. Mindenkit ellenőriznek.

— Pedig már itt a határ — mondja Ottilia.

A mi csempészünkkel szemben ülő fiatalember félrelöki az ajtónál Kovács urat és kinéz. Egy civil férfi és két géppisztolyos katona a szomszéd fülkében kéri az utasok igazolványát. A fiatalember először dermedten figyeli a géppisztolyosokat, majd visszalép a helyére, a hátizsákot a vállára köti, körülnéz, mintha bátorságot merítene a többiektől, majd megfordul, lehúzza az ablakot, a vonat éppen kanyarodik, kinéz az ablakon. Éppen egy hídra érnek, csattognak a vonatkerekek, a híd vasoszlopai szinte a fiatalember arcába vágódnak, ő azonban elszánja magát: lassan átcsúszik az ablakon, megfordul, már csak a kezét látjuk, a vonat meg mintha még jobban gyorsítana, kileng a kocsiszerelvény, s amikor a katonai rendőrség nyitja az ajtót, a fiatalember keze is eltűnik az ablakról.

A mi hősünk, a csempész, felhúzza az ablakot, miközben a többiek előveszik igazolványaikat. De a katonai rendőrségi ember csak végignéz rajtuk, egyenként mindenkin, aztán otthagyja őket.

Közeledik a határ.

A szerelvény megáll.

Hangokat hallani, emberek szállnak fel a vonatra, a mi csempészünk is mozgolódni kezd. Hátizsákjából egy nejlonszatyrot vesz ki — láthatóan előre elkészítette — s kilép a folyosóra. Vámellenőrzés van végig a kocsiban, hősünk tekintete találkozik egy vámvizsgálatot végző nő tekintetével. A nő közelebb jön. Csempészünk természetes mozdulattal nyújtja át a kis csomagot.

— Kávé, szappan, kóla — mondja a nőnek.

— Legközelebb göngyöleg nélkül adjon csomagot... A hatalmas kólásüvegek helyett gyümölcslevet hozzon. Papírcsomagolásban ... És férjhez megy a húgom, kellene csokoládé ... minél több, étkezési csokoládé és kávé minden mennyiségben ... — magyarázza a nő.

—Rendben van — bólint a csempészünk.

— Most pedig menjen be a kupéba, mindjárt megyek. Két hét múlva ugyanígy leszek szolgálatban... — a csempész fordul, de a nő még utánaszól — egy pár üveg olaj is kéne. ..

— Úgy lesz — és a mi hősünk belép a fülkébe.

A többiek kezében is kis csomag, várják a vámellenőrzést.

4.

Kisvárosi utcasarok, Ottilia asszony az unokájával közeledik, mögöttük bandukol hátizsákjával a mi csempészünk. Nevezzük egyszerűen csak Lorándnak. A sarkon elválnak egymástól, mi Lorándot követjük. Egy-egy idegen nyelvű felirat a falakon, utcai táblákon, de Loránd nem törődik vele. Megáll egy étterem előtt, körülnéz, nem lát senkit, megkerüli az épületet, s az étterem hátsó bejáratánál forgolódik, majd elindul a lépcsőn.

Az étterem konyháján asszonyok dolgoznak, egyikőjük észreveszi Lorándot, gyorsan helyet csinál neki egy félreeső asztalnál, s mutatja, hogy üljön le. Ismerhetik már régebbről. Nem kelt különösebb feltűnést az érkezése.

Lorándnál három csomag, két vállra akasztható óriási sporttáska, s egy hatalmas hátizsák.

Középkorú asszony lép be az ajtón.

— A beles embert keresem ... — szólal meg. A többiek intenek neki, mutatják, hogy megérkezett.

6