Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Gonda Irén: Porviharok a mezőgazdaság fölött

takarmányrépa-prizmákat elhelyezni? Céltalan is a sűrűn beépített településekre zsúfolni a jószágot, amikor annyi az üres parlagterület szerte az országban. Kiváló mezőgazdasági szakembereink fiataljainak, a nagyüzemben tudásuknak, energiájuknak csak töredékét hasznosítani képes gazdavérűeknek a számára kecsegtető lehetőség lehetne mintatanyák létrehozása, ahol biztos egzisztenciát, családjuknak jövőt alapozhatnának.

Az egyéni gazdálkodásnak nálunk nincs realitása — nemrég hallottuk. Máskor meg azt: senki sem vágyik arra, hogy a földet túrja, kaszával, kapával keresse a kenyerét. Látva, hogy még uzsoraáron is bérbe veszik, megveszik az emberek a földet, az első kijelentésben kételkedhetünk, annál is inkább, mert senki sem kérte ki az egyedül jogosultak véleményét, a másodikra csak azt mondhatjuk: nem is kézi kaszás, kapás, földet túró gazdálkodásra gondol senki, hanem gépeket, modern eszközöket, korszerű eljárásokat használóra. Olyanokra, amilyeneket ifjú és korosabb szakembereink holland, francia, német és dán tanyákon meg szoktak csodálni. Hogy ilyen sosem lesz, mert nemcsak paraszti gazdaságokba való praktikus gépek, eszközök nem kaphatók nálunk, s ha lennének, sem lehetne őket megfizetni a mi torz árviszonyaink között? Ez is csak addig igaz, amíg például mezőgazda- sági termékekért cserébe, haszonéhes közvetítők kikapcsolásával nem hozhatunk be ilyeneket külföldről. Normális dolog az, hogy a szórakoztató elektronika ömlik az országba, ügyes gép, eszköz nem?

Jó lenne, ha mielőbb elülnének, soha többé nem keletkeznének nálunk porviharok, csöndesednének a meddő szóáradatok is. A tetteknek volna már itt az ideje. Az első lépésre javaslatot teszek. Akik 1980-ban a 17-es MÉM-rendelettel a nagyüzemek hatáskörébe utalták a községi legelőkről való gondoskodást, a kistermelők jószágai legeltetésének a megszervezését, a pásztor fogadását, megfosztva ezzel a valamikor legeltetési társulatokat, bizottságokat a kizárólag rájuk tartozó, mert általuk legjobban ismert ügyek intézésétől, vonják vissza a rendeletet, adják vissza a községi legelőket azoknak, akiket illet, akiké volt: a mindenkori jószágtartóknak. Akkor majd gondozott, a szemétlerakóktól óvott lesz a gyep, az állattartási kedv is javul. Mozdulni kellene végre, mert ránk esteledik.

85