Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Gonda Irén: Porviharok a mezőgazdaság fölött

hagyják, vége a falunak, kiürülnek a jószággal teli tanyák, a fiatalok a lábukkal szavaznak a tett intézkedések ellen.

Állattenyésztésünk, -tartásunk visszaesését is e serpenyőbe kell tennünk. Bár nehéz pénzekből létesültek a nagyüzemi telepek, soha olyan kevés szarvasmarhát nem tartottak nálunk, mint jelenleg. Tejet veszünk a csehektől, ezrével gyenge minőségű, hizlalni való borjút a lengyelektől — amíg nekik lesz eladnivalójuk. A valaha világhírű hízott marhánknak jó piaca lenne, de nem tudjuk kielégíteni a keresletet. Ugyanebben az időszakban 17 ezerrel csökkent a kocák száma, de már a számbavétel óta is vészesen romlik a sertéshizlalási kedv. A juhok száma is régóta és megállíthatatlannak tűnőén csökken. Valamikor híres lóállományunknak csupán maradéka van már, 75 600 állat, pedig milyen jó piaca lenne külföldön a lónak, csikónak egyaránt. Emberemlékezet óta tavaly fordult elő először, hogy az országban fölösleges, exportálható széna volt, s a minden ősszel közelharc árán megvásárolható nyers répaszeletet kínálgatták a cukorgyárak a fogyatkozó számú állattartóknak.

Az agrárpolitika sikerességének megállapítása a mérleg két serpenyőjébe helyezett fontosabb tételek összevetéséből, ha nem is számszerűsítve, megítélhető. Hogy a falvak egy részében mutatós házak, utcasorok épültek, a lakásokba új bútorok, a portákra autók is kerültek, nem tettem az eredmény serpenyőjébe, mert egyrészt látványosan a többkeresős, a más ágazatokban — vagy ott is — dolgozó családok gyarapodtak, a csak a mezőgazdaságban foglalkoztatottak a napi 16-18 órás munkával is lemaradtak mögöttük. Másrészt a mutatós házakba a családok többségében meg nem született egy-két gyermek fölnevelésének költsége is beleépült, felfogás kérdése tehát: miről is tanúskodnak az anyagi gyarapodás bizonyítékai.

Csak mellesleg: sok év óta nem is beszélhetünk agrárpolitikánkról, nincs ilyen. A tisztviselők — főleg pénzügyiek — által évről évre elkészített, szabályozóknak nevezett, az előző évi áraknak, feltételeknek, csökkenő „támogatásoknak”, növekvő „elvonásoknak” az olyan célbóli összekeverése, hogy minél több anyagi erő legyen „kivonható” a mezőgazdasági nagyüzemekből és kistermelőkből egyaránt — nem agrárpolitika. Nemcsak agrárpolitikánk nincs, agrárpolitikusaink sincsenek: Donáth Ferenc, Fehér Lajos volt agrárpolitikus .. .

Nem is csoda hát, ha a változást célzó elgondolások között mesterkélt, a hétköznapi valósághoz ki tudja hogyan illeszthető aszfaltelméletek, meg óriási lépésnek mondott, milliméterekben mérhető elmozdulás lehetőségét ecsetelők keveregnek.

Farmergazdaságról is szónokolnak, talán csak azért, hogy ne ismerjünk rá, amiről szó van. A farmer magyar neve ugyanis: gazda, gazdálkodó, mezőgazdasági termelő. Az elképzelések között a gazdálkodás önállóságát visszanyerő, tulajdonosi funkcióit zavartalanul betöltő termelőszövetkezetnek vagyonkezelő, vagyonhasznosító központtá, a belső egyéni, családi és társas profitérdekeltségű vállalkozások összefogójává válása szerepel. Állítólag szükség van vagyonjegyre, egyszemélyes kft.-re, betéti társaságra, banki részvételre. Bizonyos földforgalom, bérleti lehetőség is szerepel a jóslások között. Állítólag a külföldi tőke is élénken érdeklődik földünk bérlete iránt.

Hogy a porfelhőként kavargó új elgondolásokra mikor válnak fogékonnyá — s azzá válnak-e egyáltalán? — a leginkább érintettek: a növénytermesztésben, állattenyésztésben dolgozók és az őket irányító szakemberek, s a szűk udvarukban is gazdálkodók, vagy az aszfalton kifundált, bonyolult ötletek helyett a gazdálkodás legegyszerűbb, függőségektől, a haszonra éhes központoktól, az eddig is utált adminisztrációtól mentes, magairányító módszert választanák, nem tudjuk.

Továbbá: ellentétben a régi gazdálkodókkal, akik tavasztól őszig keményen dolgoztak ugyan, de ősztől tavaszig erőt gyűjthettek, mert a ház s az állatok körüli tennivalókon kívül más dolguk nem volt, szellemi pallérozódásra, szórakozni a gazdakörbe, tanulni a téli gazdasági és népfőiskolákra, aranykalászos tanfolyamokra jártak, szomszédoltak, beszélgettek, vásárokon tájékozódtak, a január 1-jétől december 31-éig tartó napi munkában, meg kényszerűségből a ház körüli gazdálkodásban is fáradozóknak, két poszton helytállóknak, fizikailag elcsigázottaknak, lelkileg elfásultaknak, az önálló gondolkodásról, kockázta78