Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Péntek Imre: Otthon, Születésnapi torta (helyett), „A költő felel”, buzgalom, Évfordulók (versek)
Évfordulók évfordulók! Szép elmúlok . . Leonyid Martinov A fák indián fejdíszén borzolódik a rémület, könyörög a szél, átöleli-fonja beroggyant térdüket. Október! Levélözönben gázol, mint egykor hullákon át, és a sortüzek fátyólából kibomlott a rég várt Új Világ. Tervek döngették hordó mellüket, számoknak szűk volt a papírsivatag, a roham még tartott, de megtört a lendület, csak a statisztikákban nőtt a boldogság-fejadag. Mégis, mi késztet visszafordulni újra, vakarózni, mint a rühes? A hősök holtabbak a holtnál, állnak az emlékművek. Bronzkarjukat áldásra kitárva recseg az élők törékeny koponyája. A kö-arcúak hallgatón nézik, győz a kő-forradalom. A tér ünneplös gőgje józanul, plakát pofáján csorog a víz. Az indulók idétlenül recsegnek, a hangjuk oly hamis. Eső mállasztja a nagy szavakat, a tribünökből, az ujjongásbái mára hideglelős csönd maradt. A drapériák alvadt vérén síkosán hempereg a nyál. Őrjöng a rozzant emelvény, tapsot hallucinál. Megnyilatkozik a hűség, tüntet a többértelműség, sápad az égen rakéták ujjnyoma. 14
