Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Bibó István életrajzához; Levelek, dokumentumok (Közreadja: Lengyel András)
édesanyja. — özv. Beer Jánosné: Bállá Katalin, a tévé munkatársa; első férje Reitzer Béla volt. — a R. B.-emlékszoba: ilyen emlékszoba máig sem létesült. — Bori lányom: Tegzes Lászlóné Bibó Borbála (sz. 1949); Hencz Auréllal szegedi főiskolai éveiben volt közvetlenebb kapcsolatban. 16. Hencz Aurélnak, 1976. március 24. Budapest, 1976. március 24. Kedves Aurélom! Tíz napja hazajöttem már a kórházból, de közben elkapott itthon egy lázas légcsőhurut, s most abból lábadozom. Igyekszem most leveledre minél hasznosabban válaszolni. Édesapám anyagát várom vissza, de mindennemű sürgősség vagy sürgetés nélkül. A lényeg az, hogy mikor teljességgel nincs már szükségetek rája, akkor ne felejtsétek el visszaküldeni. A temetési fényképek másolatának nagyon örülnék. Lehet, hogy Édesanyámnál is megvannak, de ő most, kétszeri költözés után, annyira nem talál semmit, hogy nem is zavarom vele. Ősszel ti. három hónapig nálunk volt, egészségileg valamennyire helyrejött, de megfelelő fűtést nem tudtunk produkálni neki, ezenfelül a lakásával tervezett csere is meghiúsult, így hát december óta újból a régi lakásban van. A lakásügy rengeteg izgalommal járt számomra, ez is felvitte a vérnyomásomat, majd januárban egy kis agyérgörcsöm lett a magas vérnyomás után, s ezekkel mentem be február—márciusban kórházba. Remélem, most helyre fogok jönni, bár a kórházban némi veseelégtelenséget is konstatáltak. A Bélával kapcsolatban feltett kérdésre már-már kapásból azt feleltem, hogy legbiztosabb tudomásom szerint Béla sohasem volt Surányi-Unger tanársegédje vagy szemináriumi segédje, mert ez utóbbi túl óvatos volt ahhoz, hogy vállalja öt zsidó létére. Mégis biztonság kedvéért elővettem levelezésünket, s íme az 1933. novemberi levélből kiderült, hogy S. U. e hónapban kinevezte őt asszisztensének 30 pengő fizetéssel, ezt csupán szóban adva tudtára a dékánnak és prodékánnak, Búzának és Hellernek. így valószínűleg az egyetem iratai között alig, vagy nincs nyoma ennek; ezt persze meg kellene nézni. A levelezésből csak következtetni lehet, hogy ez kb. 1934 elejéig vagy tavaszáig tarthatott. Bár utóbb 1934-ből kelt még két levél, melyek a tanszék levélpapírján íródtak, de lehet, hogy ez a pár levélpapír csak úgy ott maradt Bélánál. Még az is lehet, hogy Surányi a zsebéből fizette Bélát, s ennek megfelelően jól meg is dolgoztatta, amint az a levelekből is kitűnik. Ezekből az is kitűnik, hogy Béla 1934 valamely hónapjától kezdve egészen 1935-ig vagy 1936-ig Szegeden dolgozott ügyvédi irodában, és pedig tudomásom szerint végig Burger (t) Bélánál, aki utóbb Bojt a Béla néven a Népbíróságok Országos Tanácsának elnöke lett. Feltehetően egész addig nála dolgozott Béla, amíg a Kér. Kamarához be nem lépett; ez valószínűleg a szegedi Ügyvédi Kamaránál ellenőrizhető. 1936. aug. 16-án kelt levelének tanulsága szerint az én Hágába utazásom (1936. jún. második fele) után nem sokkal lépett be a bpesti Kér. Kamarához; hogy kinek a segítségével, azt nem tudom. Ő volt az utolsó, aki barátai után végre szintén beérkezett Pestre, bár lehet, hogy már előbb fenn volt. Ortutay a rádiónál volt, Erdei Szigetszentmikló- son, én a bíróságnál. Az ezt követő időben nagyon sokat voltunk együtt, sokszor nálunk, sokszor különféle ifjúsági és népi politikai sürgésekben: ez volt a népi írók, a falukutató perek, a Márciusi Front ideje, amelyek felett Hitler árnyéka egészen az Anschluss-ig még nagyon távolinak látszott. Mindamellett együttes sürgölődéseink igen intenzívek voltak egészen 1940- ig is, amikor mind a négyen tartósabb női kapcsolatok révébe érkeztünk, s ugyanakkor a háború kibontakozása és a politika nyomásának fokozódása kapcsolatainkat inkább családi és magán- jellegűekké tette. Béla legtöbbet — Ferencen és rajtam kívül — Ortutay Gyulával és Borbély Mihállyal volt együtt, azonkívül jóbarátja volt két haladó gondolkodású s utóbb a hadseregből kivált katonatiszt, Láncz István és Pálfy-Oesterreicher György (akit később kivégeztek); továbbá a Kamaránál egy szimpatikus szabolcsi fiú, Gábor Laci, aki szintén a háborúban pusztult el, ugyanígy egy Fenyves György nevű szimpatikus grafikus, akivel egyideig, 1939 —40 tájt együtt lakott a II. Pálfy tér 4. sz. alatt. Jelen voltam itt egy este, mikor Béla későbbi feleségével, Bállá Katalinnal megismerkedett, akivel 1940. decemberi, sötét hangulatú és 86
