Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 10. szám - Bibó István életrajzához; Levelek, dokumentumok (Közreadja: Lengyel András)

Bibó István életrajzához

Levelek, dokumentumok

JL -M.Z alábbi, eddig ismeretlen levelek csak töredékét képezik Bibó István föltételezett levéltermésének. Sem az egyes darabok külön-külön, sem együtt az egész nem reprezentálhatják Bibót — e dokumentumok, értelemszerűen, az életútnak csak egyes részleteit villantják föl. Időben ugyan elég nagy távolságot iveinek át (az első levél 1935-ből, az utolsó 1976-ból való), ám ez a több mint negyven év túl nagy idő ahhoz, hogy ennyi levél viszonylag egyenletesen bemutathassa. S különbözőek a címzettek is. Van, akivel Bibó csak hivatalos érintkezésben állt, van, akivel alkalmi kapcsolatot tartott fönn, s van (szerencsére) olyan is, akivel viszonya bensőségesebb volt. A levelek egyike-másika így önmagában is fontos és jellegzetes, más darabok azonban jellegtelenebbek. Mostani együttes közlésük mégis indokolt. Bibó életútjának dokumentumai ugyanis jórészt még kiadatlanok. Hagyatéka ugyan együtt maradt, s az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában hozzáférhető, de ebben viszonylag kevés Bibó-levél van. Bibó levelesládájában, értelemszerűen, főleg a hozzá írott levelek maradtak meg, saját levelei szétszóródtak a nagyvilágban. Szilágyi Sándor, aki ebből az anyagból a Valóság 1987/8. számában mutatványt közölt, föl is panaszolja, hogy a hagyaték negyedfélszáz leveléből mindössze csak húsz körüli származik Bibó tollából. Igaz, tudunk még bizonyos levelekről (az Erdei Ferenchez, Ortutay Gyulához címzettekről Szilágyi is szól), s föltételezhető, hogy szétszórtan, magán- személyek birtokában, eddig számításba nem vett hagyatékokban, irattárakban még lehetnek Bibó-levelek. De tény: ma még kevés ilyet ismerünk; levelei, úgy látszik, csak szívós és kitartó munkával lesznek majd összegyűjthetők.

Minden esetlegességük, egyoldalúságuk ellenére a most közlésre kerülő levelek hozzájárulást jelentenek e munkához. S ha igazi értékük majd csak egy „teljes” kiadásban lesznek is érzékelhetők, a bennük foglalt adatok, szempontok, személyiséglélektani mozzanatok már most is érdekesek; hozzájárulnak a Bibó-karakterisztika megrajzolásához.

A magyarázó jegyzeteken túlmenő interpretálást egyelőre egyik darab sem kíván. Itt mindössze a levelek címzettjeiről kell számot adnunk. Ezt is rövidre foghatjuk, a legfontosabb tudnivalók viszonylag röviden megadhatók:

1. Dr. Ereky István (1876—1943), a szegedi egyetem Közigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszékének professzora volt. Bibót tanította is, de levelezésük nem innen eredt. Bibó mint az Egyetem Barátok Egyesülete elnökéhez fordult hozzá. Életéről ld. Szegedi Egyetemi Almanach 1921—1970. Szeged, 1971. 24.

2. Dr. vitéz Széchenyi Sándor, akinek születési és halálozási évszámát nem ismerjük, a szegedi Egyetemi Könyvtár munkatársa (1935-ben: egyetemi könyvtári segédőr) volt, egyben az Egyetem Barátok Egyesülete adminisztratív titkára. Bibó, mint édesapja beosztottját, közvetlen munkatársát ismerhette meg; kapcsolatukra is e sajátos viszony volt a jellemző.

3. Dr. Schneller Károly (1893—1953) a kolozsvári, majd a szegedi egyetem statisztika professzora volt, utóbbi helyen Bibónak is (idősebb) kollégája. Bibó alkalmi kollegiális szívességet tett neki. Életéről ld. Szegedi Egyetemi Almanach, 42.

4. Dr. Déry Endre (sz. 1913) az író Déry Tibor unokaöccse, jogász, a szegedi egyetemen évfolyamtársa volt Bibónak. Laza kapcsolatuk később is megmaradt, de mélyebb vagy rendszeresebb barátság nem alakult ki közöttük.

5. Dr. Hencz Aurél (sz. 1913), jogász, közigazgatási szakember, 1949-től nyugdíjazásá73