Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 10. szám - Beke Mihály András: Befejezetlen per- és párbeszéd - Mircea Băjannal, a România Liberă (Szabad Románia) magyarországi csoportjának vezetőjével, I. rész

valahová, Békéscsabára, Debrecenbe, Nyírbátorba. Nem sokat láttam, most nincs idő nézelődni.

— Térjünk rá az általad vezetett csoport tevékenységére! Hol és mikor alakult meg a Szabad Románia szervezet}

— 1986 körül, még otthon. Kialakult egy csoport, egyfajta értelmiségi kör Temesváron, amelynek Comel Rosca és mások voltak a tagjai. Egy csoport ember, akik olykor összegyűltek beszélgetni. Dehát akkoriban mások már cselekedtek is, röplapokat terjesztettek. Brassó után a csoport aktivitása fokozódott,' nevet is választottak maguknak. Aztán Cornel Rosca 1987-ben Magyarországra menekült, és 1988. április harmadikán megalakította a Szabad Románia tíztagú menekültbizottságát. A szervezet maga Romániában működik, az itteni bizottság egyfajta ágazata annak. De hát igazából ez az ágazat tudott kifejlődni, hiszen itt szabadon lehet beszélni. Néhányan Nyugatra mentek, ott képviselnek bennünket. Nemsokára az Európa Parlamentnél is lesz egy emberünk. Úgy vélem, hogy itt Magyarországon a kezdet, egészen június-júliusig, a puhatolózások korszaka volt, az útkeresésé, az integrálódásé. Ebben Roscának jelentős szerepe volt. Az ő munkáját folytatta Virgil Pirvu. Részt vettünk a magyar ellenzék több akciójában, augusztus 23-án, november 15-én . .

— Emlékszem nemzetiszín lobogóitokra . . .

— Részt vettünk az aradi tizenhárom vértanúra való megemlékezésen is. Rosca működésének köszönhető legjelentősebb megnyilatkozásunk volt részvételünk a június 27-ei tüntetésen a Hősök terén a falurombolás ellen.

— Milyen céljai, stratégiája van a csoportotoknak?

— Mi azért harcolunk, hogy Romániában tartsák tiszteletben az emberi jogokat, tehát hogy felszámolják a Ceausescu-klán családi diktatúráját. Nyilván békés eszközökkel harcolunk. Újságunkat otthon is olvassák, tudnak rólunk. Megörvendeztetett és egy kicsit meg is lepett a múltkorjában a Le Monde egyik riportja Romániáról, amelyben valaki, az utca embere otthon azt nyilatkozta, hogy igen, tudja, hogy ott Budapesten működik a Szabad Románia csoport, amely nem hallgat tovább, olyan emberek, akiknek van merszük szólni, hiszen mi itt Romániában nem beszélhetünk semmiről.

— Mesélj a tevékenységetektől, terveitekről!

— Mindenekelőtt igyekszünk minél szorosabb baráti kapcsolatokat kiépíteni a magyar alternatív szervezetekkel. Május 9-én a Magyar Demokrata Fórummal együtt helyeztünk el koszorút a második világháborúban Budapest felszabaditásáért elesett román katonák sírján. Mi is részt vettünk a március 15-ei ünnepségeken, az MDF is részt vett március 24-én a mi megemlékezésünkön. Március 24-e Románia történelmének legsötétebb napja, huszonnégy esztendeje ezen a napon választották főtitkárrá Ceausescut. Ezenkívül hétköznaponként a csoport tagjai minden este találkoznak a Fórum szálló előtti téren, meg hetente kétszer a postások szakszervezetének klubjában, amelyet ingyen bocsátottak a rendelkezésünkre. Megbeszéléseket tartunk, kialakítjuk közös álláspontunkat egy-egy esemény kapcsán. így nemrégen megfogalmaztunk egy 21 vádpontos nyílt levelet Ceau- ?escu ellen. Az ezután következő napokban pedig petíciót készülünk átnyújtani a csehszlovák nagykövetségnek a Ceausescu látogatása elleni tiltakozásul. És intenzívebbben foglalkozunk majd a továbbutazás kérdésével. A magyar hatóságok nem támasztanak akadályt, de a beutazó-vízumokkal gondjaink vannak.

— Hány tagja van a csoportotoknak?

— A Szabad Romániának több mint négyszáz tagja van. Igaz, egy részük már Nyugaton.

— Gondolom, előbb vagy utóbb mindannyian továbbmennek.

— Valóban, szinte mind el akarnak menni. Bár vannak egyesek, akik még nem döntöttek.

— Én most a román nemzetiségüekre gondoltam.

— A románok hazájukból már eleve azzal a szándékkal jöttek el, hogy továbbmennek Nyugatra.

61