Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (V. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
Ryszard Kapuscinski Lapidárium V. rész Londonból 1984 V asárnap, 5-én, még Varsóban: forró, fülledt este, olyan, mint a Dire Daw-i esték. A felforrósodott, hódító levegőben valamiféle szenvedély remeg, valami, ami olyan, mint egy lány lélegzete, amikor azt mondja — gyere! Ezekben az órákban a természet tele van jóakarattal, átfogja az embert meleg karjával. Hétfőn, már a repülőgépen (BA hatszázvalahányas járat) — két harminc körüli szakállas férfi néz egymásra. — Potulicei vagy? — Igen, én is emlékszem rád Potulicéből! — Kitelepülsz? — Igen, Calgaryba. Lehet, hogy újra eljönnek majd ide, tíz, húsz év múlva — látogatóba. Élénk színű nyakkendőben, nagykockás zakóban. Feleségük aranyozott keretű szemüvegben, rózsaszín kalapban. A gyerekek pedig, akik most velük vannak, lehet, hogy többé már sosem akarnak ide látogatni. Londonban, a Heathrow repülőtéren. Clara Harington vár rám a Pan Bookstól. Taxiba ültet. Ezek a taxik a világ legtágasabb és legkényelmesebb taxijai: az ember azonnal lordnak érzi magát bennük. A repülőtérről London belvárosa felé tartunk. Ugyanaz az érzés, mint New Yorkban vagy Párizsban, amikor az ember megérkezik Keletről: mintha futószalagra hajították volna — az autópályán megszakítás nélkül hömpölyög az autófolyam mindkét irányban. Felfokozott, intenzív forgalom az otthon hagyott üres, álmos utakkal összevetve. London — frissen festett, gondozott, tiszta. Valamit mindig mosnak, súrolnak, fényesítenek. A Kelet és a Nyugat közti különbség nem annyira a megtermelt acél mennyiségében mutatkozik meg, inkább a megtermelt fehér festék mennyiségében. Olyan ez a város, mint egy kagyló — szünet nélkül zúg. A zúgás része az embert körülvevő természetnek. 46
