Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 10. szám - Szőcs Géza: Kitömött utcák, hegedűk (kisregény-töredék)

hazaérek. De a fiamról egyetlen szót sem volt hajlandó mondani. Nem sikerült semmit sem megtudnom róla.

— No és aztán?

— Itthon valóban rendeződtek már a dolgok, mire hazaértem. Azonban lelki nyugalmam nem állt helyre. Mi az ördög lehet a fiammal? Célul tűztem ki magam elé, hogy hazahozom . . .

— Kérem . . .

— Nos . ..

— Egy nap táviratot kaptam: a fiam egy szállodai tűzvészben súlyos sebeket szenvedett. Utólag megtudtam: négy műtétet kellett rajta végezni, s így is csoda, hogy életben maradt. Rá egy évre pedig autóbaleset érte . .. úgy nézett ki, le kell vágni a lábát; de három hónapi gipsz után felépült. Azután . . .

— Bocsánat, hogy ismét közbeszólok: de Ön nem mesélt el egy nagyon lényeges dolgot. Azt a mozzanatot, ami talán az egész történet kulcsa. Miért szökött el a fia otthonról?

— Ezt nem lehet tudni.

— Nincs róla semmiféle sejtése?

Az apa eltöprengett.

— Nincs.

— Talán valamit elkövettek ellene?

— Ugyan mit?

— Ki tudja ... de folytassa!

— A hét elején értesített, hogy jön: repülővel érkezik Szebenbe. Arra kért, hogy ne várjam a repülőtéren. Hát nem is vártam. De nem tudtam megállni, hogy ne küldjék neki egy táviratot a repülőtérre.

— S ezt megkapta.

— Honnan tudja?

— Kikövetkeztettem. Most már lehetetlenség volt meg nem kapnia.

— Úgy van. Megkapta, de másnap jött is a halálhíre. Megszúrták egy tordai kocsmában tegnap este. Pont a szívét. Most oda utazom, hogy hozzam el.

— Marosújvár következik — mondta egy kalauz.

Ekkor én is közbeszóltam.

— Hány éves volt a fia, mikor megszökött otthonról?

A férfi ismét elgondolkodott.

— Harmincnyolc.

Aztán hozzáfűzte:

— Előtte állt még az egész élet.

A másik férfi is elköszönt:

— Le kell szállnom. A viszontlátásra!

így hát együtt szálltunk le, s míg a vonat az aggodalmas apát magával vitte a bizonytalan jövőbe, én tanúja voltam annak, hogy ez a másik az állomási restiben ráksalátát rendelt, majd őszies léptekkel, enyhén bicegve elindult a temető felé, ötvenévesen.

31