Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Szőcs Géza: Kitömött utcák, hegedűk (kisregény-töredék)
— ... nagyon a szívébe zárta? — Igen. — De nem tért haza. — Nem. Hanem másfél év múlva — (Itt egy rész hiányzik a beszélgetésből. Átmentem ugyanis az utasellátóba•, meginni egy borzalmas kávét. A szomszéd asztalnál Cselényi László sörözött Szöcs Gézával. Az utóbbi éppen azt mondta: — Figyeli, milyen baljós hangzású ez a szó: hérics?! Mennyi alattomosság és sunyi vicsorgás van benne, milyen görögös romlottság!? Például Nyikoláj Hérics, rendőrségi besúgó . . . Nem szeretnék kettesben maradni éjszakára egy hériccsel. — Engem, azt hiszem, valami betegségre vagy szörnyetegre emlékeztet. „Nem érte meg szegény a tavaszt sem. Elvitte a hérics.” A pincér odalépett az asztalukhoz. Parancsolnak még valamit? kérdezte. A két legény egyszerre és mindketten rámutattak az utasellátó végében tolongó muzsikus cigányokra: HÚZZÁK EL NEKÜNK A GOTTERHALTÉT! Mikor visszamentem a fülkémbe, az apa éppen ezeket mondta:) — ... ekkor véletlenül kiderült: egyik osztálytársa, hajdani szerelme, képeslapot kapott tőle Ostendéből. A lap a kikötőt ábrázolta s valamilyen tréfás utalás volt a fiam szavaiban, amiből mintha az derült volna ki, hogy ott dolgozik a mólóknál. Rögtön írtam az ostendei rendőrségre, s megkértem őket: nézzenek utána a nyilvántartójukban, ott él-e, ott dolgozik-e a fiam ... s ha megtalálnák, juttassák el hozzá a levelem. — És? — Nem érkezett rá semmiféle válasz. S most meghalt a fiam. Soha nem fogom megtudni, kezébe jutott-e ez a . . . hogy szerette szegény a tejfölös töltött paprikát! — Hát ez meg miről jutott eszébe? — Megírtam neki ebben a levélben, hogy az anyja mindennap ráksalátát készít neki, azzal várja haza. És az így is volt igaz. Reggel megkészítette neki szegény az ételt, este pedig odadta a fiam kedvenc kutyájának, akit még ő keresztelt el arra a névre, hogy Eső. — Miért mondja, hogy szegény? — Tessék? — Miért mondja a feleségéről, hogy szegény? — Mert meghalt szegény még a tavalyelőtt. Elvitte szegényt a skarlát. Itt van eltemetve nem messze, a marosújvári temetőben. — Itt Marosújvárt? — Mi ugyanis Marosújvárt laktunk, a tavaly aztán csak beköltöztem Kolozsvárra . . . Kaphatnék még egy cigarettát? Köszönöm. Hol is hagytam abba? Igen. Szóval, csak az egészen megbízható hírek alapján is, a fiam volt tábori felcser a 29
