Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 10. szám - Szőcs Géza: Kitömött utcák, hegedűk (kisregény-töredék)

A hazaérkező szavai a kérőkhöz.

— Ez a lakókra vonatkozik? — kérdeztem éles elmével.

— Igen.A lakókra.

— Hát nem arról volt szó, hogy ők már jóval több mint húsz éve . ..?

— De igen. Éppen ezért ezeket a sorokat húszévenként mindig újra leírjuk és kitesszük ide.

A lakók egyébként rokonszenves emberek voltak, sok muzsikus akadt közöttük, szerettek dőzsölni, mulatozás zenebonájára aludtam el, jókedvűen.

22. A VÁR

A mulatozás zenebonájára aludtam el, és barátom ébresztetett, akit a vonaton ismertem meg. Hívott, nézzünk szét a kolozsvári óvárban. Úgyhogy egy napon el is indultunk a várba. A BelMonostor utcán indultunk el, befordultunk az azóta megszűnt Kis-Kandia utcába, onnan a Szentlélek, Fadrusz és Petrozsény utcákon a Víz, illetve Roosevelt utcák érintésével eljutottunk a Kis-utcába, majd az Izabella, végül a Marcel Cachin utcába.

A nevekről és formákról beszélgettünk. Arról, hogy a nevek — akár a formák

— visszahatnak arra a valóságra, amely őbennük mutatja meg — vagy rejti el

— magát. Nem kérdéses, hogy emiatt hasonlítanak egymásra bizonyos fokig az azonos nevű személyek is; mindannyiukban van valami közös, úgy, ahogyan azokban is, akik egyféle kesztyűt hordanak. Mondhatnám — ha már itt tartunk —, hogy a név valósággal olyan, mint egy szorosabb ruhadarab; viselőjét nem fedi be teljesen, de ott, ahol takarja — vagy védi — változtat az illető alakján, és nemcsak ott. A keskenyebb cipőt viselők nemcsak azt veszik észre egy napon, hogy lábfejük keskenyebb lett, hanem a cipő — a járáson keresztül — még a gerincre is hat, mint valami üzenet, mint a csontrendszer áttételein belülről felnyúló láthatatlan, egyengető kéz.

így hat a cipő a lábra, a gerincre, a vérkeringésre és az egész szervezetre. És állítható, hogy a dolgok a név csizmájában járnak.

23. A ZEUGMA UTCA

A dolgok a név csizmájában járnak.

Úgy éreztem, a Zeugma utcán járunk.

Az 1700-as években írják a kolozsvári polgárok, hogy az óvárbeli Zeugma utca őrzi a város régi nevét, akit már Ptolemaiosz is említ, így, ebben a formában: Zeugma városa.

Az utca eszerint jó másfél ezer évet viselte ugyanazt a nevet. Kellemes érzéssel gondoltam erre.

Azt mondtuk tehát, hogy a dolgok a név csizmájában járnak. Másfelől meg, más megközelítésben, ki cáfolhatná, hogy a név háza ad fedelet a fejünk fölé.

De mi a helyzet a kitalált nevekkel, az üres csizmákkal és lakatlan házakkal: amiket nem a való világ tölt meg, hanem valakinek a képzelete? Ezekben a csizmákban ki jár? Ezekben a házakban ki lakik?

Egyszer érdekes eset történt velem.

20