Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Szőcs Géza: Kitömött utcák, hegedűk (kisregény-töredék)
16. A ROKONOK Tatjánáról és a férjéről akkor nem beszéltünk többet, hanem Montag Anikóról és Babekeli Péterről. De ezt máskor mesélem el. Azután megérkeztünk Kolozsvárra. Ebben a városban távoli rokonaim éltek. Soha nem tartottunk velük semmiféle kapcsolatot. De örültek nekem. — Milyen jó, hogy jöttél — mondták, mikor bemutatkoztam. — Éppen most készültünk levelet írni nektek. Hát mi újság otthon? Elmeséltem az ürgéket. 17. AZ ÜRGÉK Elmeséltem az ürgéket. Az ürgék olykor elszaporodnak a környéken. Ilyenkor a faluban kidobolják: Fiúk, lányok, kapára, kaszára! Ürge van a határba! Ekkor a fegyverfogható falusiak kivonulnak a földekre, s reggeltől estig két- háromszáz rágcsálót öntenek ki üregeikből és vágnak agyon. Szekérre rakják őket, diadalmasan végigvonulnak a falun. A szekér oldalain is körben, felaggatott ürgék lógnak fejjel lefelé, és egy táblán, amit az ürgék közé tűztek, öles betűkkel, bekeretezve ez áll: ÍGY JÁRNAK A DOLGOZÓ NÉP ELLENSÉGEI! 18. A SZANATÓRIUM Bekeretezett, föltűnő helyre kiakasztott, buzdító feliratot láttam az idegszanatórium zárt osztályának folyosóin is, mikor utoljára ott jártam, meglátogatni nagyné- nénket. Ez a zárt intézet a községtől másfél órai járásra esik, egy lombhullató erdőben, a falu életét nem zavarja, legfönnebb olyankor, mikor egyszerre hazaengednek húsz-huszonöt gyógyultnak ítélt személyt. Ilyenkor a vidék megtelik különböző mosolyú, izzó tekintetű emberekkel. Aztán buszra ülnek — ritka izgalmas érzés, mikor az ember felszáll egy ilyen járatra — és szétszélednek az egész országban, hogy legközelebb ismét mentőkocsin érkezzenek meg, váratlanul és menthetetlenül. Az nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki megszökjön a zárt osztályról. Érdekes módon, ha ez sikerül egy-egy férfibetegnek, azok nem hazafelé igyekeznek, nem arra törekednek, hogy lakott helyre jussanak el, hanem fölkapaszkodnak a hegyekbe s meghúzódnak a pásztorok esztenáin; segítenek nekik, pásztorkodnak és hónapokig békében megvannak egymással. A folyosókon, a kórtermek ajtajával szemben fölszögezett felirat így hangzik: 17
