Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Horváth Sándor: Néró felgyújtja Rómát, Alkalmi vers, Ajánlás, ballada nélkül, Aprócska üzenet Sütő Andrásnak (versek)
Horváth Sándor Néró felgyújtja Rómát Vegyétek vérét kosoknak, bikáknak, Nagy áldozat kell ma. A szomszédban új házakba költöznek halottszemű emberek. Olyan nagy itt a csend, mint ott a félelem. Az utak már a temetőt sem találják. A Minotaurusz kopjafát fal. A kutak otthagyták az ágast, vizük megfeketedett. A házak kitört bordáiba kapaszkodva meszelt arcú emberek várják a semmit. Az asszony csak ösztönből szoptat, a gyerekre oda se néz. A nagy keresztről leszállt a BádogKrisztus. Az árva gerenda magát átkozza, fenyegeti az eget. Néró új ruhát ölt. Körötte tapsikolnak az istenek. Néró középen áll, énekel: „Tüzet viszek, ne lássátok ...” És az istenek azt játsszák, hogy nem látják. PEDIG RÓMA MÁR ÉG.
/
