Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Hatvani Dániel: Erdei tisztás az Alföldön, Jöttment kántáló (versek)
hús-panel, ötfelé rügyező öklök, kezek. Borul fölénk a múlt: pusztíthatatlan csontünennyezet. Ne csak a madárdalban születhessünk szabadnak, vagy leszünk rezervátumi szelídek, vadaknál is ártalmasabbak, beetethetők, kockázat nélkül leteríthetők. Adj nekünk, napfény, adj nekünk ne bódulatot — erőt! Sejtjeink tápászkodnak, nyilallik bennük a rügyek reménye. Mit akar ez az erdő itten? Mit akar végre? Jött-ment kántáló Sivatagok sebe gyógyulj puszta tavasz széllel frissülj vijjogjanak virágaid valid ki völgyek mély titkait nyirok kútja erek partja esőisten apolgatja hóié tocsog léptem nyomán j öttöm honnan mennem hová Verd vasakkal víz tükreit vérbő a vágy szoknyát kerít ágyékomban mill jón hangya leng derekas tűz harangja meg is szólalt
/
