Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Kabay Lisette: A kalotaszegi madárasszony

osztozik — de a szó alapjelentése ismeretlen. Ezt az elveszett kulcsot is a madárfészek táján keresném. A brother eredetileg a breed, brood — fészekalja, költés, nemzés; költ, kotlik, szül stb. főnévvel és igével egy tőről fakadhatott. És madárszülők fészekaljában ül a román púi is. A kiterjedt jelentésmezejű szót éppúgy használják fióka-fiú-fiúcska értelemben, mint magyar megfelelőjét.

Sorsfordulat4

A férfiúival elvet képviselő életfa tetején tartózkodó madár ősidők óta hordozója az anyaság — nőiség elvének. Am az istenek világában sem számíthatunk örökkévalóságra. Az anyajogú társadalom tisztelte istennő, a Madáranya helyére az apajogúság idején a turul emelkedik. A fölülkerekedett hímségi elv fönséges férfiuralkodók személyében érvényesül (11. kép.) A sorsfordulat a sárkányok anyját boszorkánnyá változtatja, s átszállásának ez még nem is végső állomása, idővel szárnyaszegetten a pokol (szláv eredetű szó) fenekére kellett szállnia.

Itt aztán valóban mint bujaságért bűnhődő némber jelenik meg az ördögnek társaságában. A mellékelt ábrán (13. kép, a rotáregti-i 18. századi görögkeleti templom falfestményén az ördög áldozatának nyakára láncot kötött, úgy vezeti a meztelen nőt, kinek emlőit óriási kígyók szopják. A poklokra szállt kígyós asszonyok „bujasága” legszilárdabb bizonyítéka annak, hogy égi másuk, előképük, az Állatok Úrnője—Sárkányok anyja—Madárasszony termékenység-istennő volt.22

A nagy anyaisten életútja pokolra szállásával mégsem fejeződött be. Első bukása óta fenntartották hívei, a szerelmi boldogulásért, gyermekáldásért, szerencsés szülésért hozzá forduló nők. Makacs ragaszkodásuknak köszönhetően a hajdani istennőt Boldogasszony képében tisztelték a megkeresztelkedett Magyarországon.

IDÉZETT SZERZŐK

1. Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon; Magyar Helikon, 1972. 194.

2. Kabay Béla: A gyerőmonostori Madárleány; Utunk, 1972/42. sz.

3. Kriza János: Vadrózsák; Kriterion, Bukarest, 1975.

4. Magyar értelmező kéziszótár; Akadémiai kiadó, Bp., 1972.

5. Lajos Árpád: Fonóélet Domaházán, in: Ethnographia, 1938. 1—2. sz/116.

6. Berze-Nagy János: Magyar népmesetípusok I. Pécs, 1975. 633.

7. Nagy Olga: Hősök, csalókák, ördögök; Kriterion, Bukarest, 1974.

8. Sámándobok, szóljatok; ford.: Bede Anna, Bp. Európa kiadó, 1973.

9. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete I. Franklin t. Bp., 1907. 146.

10. Malonyay: i. m. 144.

11. László Gyula: A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben; kvár., 1943. 41,67

12. Behm-Blancke: Gesellschaft u. Kunst der Germanan, Dresden, VEB 1973. 176.

13. Kühn, Herbert: Das Symbol der Kosmos in der Völkerwanderungszeit; in Symbolon, Basel— Stuttgart, 1962. III. 112.

14. Amiét, Pierre: Bas reliefs de l’ancien Orient; Paris, 1973. 299. ábr. szöveg 96.

15. Amiét, P. i. m. 571 ábr.

16. Berciu, D.: Contribution á 1’ Étude Thraco-Géte, Akad. kiadó, Bukarest, 1974. 28. ábr. szöveg 69.

17. Wörtebuch der Mythologie, Stuttgart, 1965. I. Südarabien, 555. о. 8. kép.

18. Dietz, Günther: Das Bett des Odysseus; in Symbolon 1971. VII. 27.

19. Diószegi Vilmos: A honfoglaló magyarság hitvilágának történeti rétegei; in Népi kultúra, népi társadalom; Akadémia kiadó Bp., 1969. II—III. 317.

20. Pais Dezső: A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből; Akad. kiadó, Bp., 1975.

21. dr. Makkay Sándor: A vallás az emberiség életében; Torda, 1923. 21.

22. A kígyópárról, a Madárasszonynak az írásutáni varrottasokban megtalált hasonmásáról és az 1/2 —1— 1/2 (I—О—I) struktúráról bővebben írtam a Művészet 1976. 10. számában Őrszem, létrás életfa, szárnyas napkorong cím alatt.

45