Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Lipcsey Ildikó: Kolozsvár évszázadai
Lipcsey Ildikó Kolozsvár évszázadai Egeres ... a táj egyre otthonabb, Olthonibb színű a föld és az ég. S már látom a vas-polip-karokat — A magasfeszültségű vezeték Városom felé, rajtuk át halad. Szikár, merész acél-madárijesztők, Hegy-völgyön át dombról dombra szökellők. Kézről kézre adják az áramot, Mely itt fejlődik s innen indul el, Erdélyi erőkkel itt telitődik És meg nem áll a „kincses” háztetőkig* Л éleink, midőn az utazás postakocsin és határon az ország egyik végétől a másikig nemcsak azért tartott napokig, sőt hetekig, mert a lovak vágtája meg sem közelítette a századelő gőzmozdonyos vonatának sebességét, hanem azért is, mert az ország is tágasabb volt Fiúméval, Orsovával, Szabadkával és Kolozsvárral, a Bibliát, Catullus verseit, francia regényeket, kézzel írott naplót vittek magukkal. Ma, bár az utas korántsem kél ilyen fáradságos útra, mégis szüksége van egy jó barátra, egy jó könyv „személyében”. Én, 1987 tavaszán a Kincses Kolozsvár-1 fogadtam társamul. Az olvasó már hozzászokott a Magvető Kiadó Magyar Hírmondó sorozatának a magyar kultúra, történelem kincsestárából merítő kiadványaihoz. Ezúttal is páratlan szépségű könyvvel lepett meg. Nemcsak Kolozsvár múltja pereg le szemünk előtt, hanem Erdélyé is. Az oklevelek, emlékiratok, tanulmányok, képek, illusztrációk évszázadok messzeségéből, eleink helyett szólnak hozzánk. Jakab Elek a múlt század végén a város történetére vonatkozó okleveleket gyűjtötte össze. Kortársunk, Kelemen Lajos „minden háznak tudta a történetét, vagy azét, amelyik az új ház helyén állt” — írta Mikó Imre. „Azzal gyanúsítanak, hogy mint szemtanú mesélek” — hárította el magától a dicséretet mosolyogva Kelemen. Ahogy utóduk, Bálint István János, a Kincses Kolozsvár szerkesztője és az igényes, érzelemmentes utószó szerzője viszonyul Kolozsvárhoz, abban költészet van és vallomás. Legalább annyi, mint Jósika Miklós, Laczkó Géza, Cs. Szabó László visszaemlékezéseiben, Aprily Lajos, Lucian Blaga, Horváth István verseiben, Szolnay Sándor, Aurel Ciupe, Fülöp Nagy Andor ecsetvonásai nyomán utcáit és tornyait felidéző festményeken. Mindenki hordoz szívében egy képet Kolozsvárról — írta Reményik Sándor. Hordoz egyet Bálint István János, és én, a historiográfus is. Ennek megjelenítése nem olyan színes és élvezetes, de a tények, számok, adatok sorolásával, a román és a magyar történészek nem egyszer ellentétes megállapításainak egymás mellé helyezésével szándékunk az volt — a szerkesztő sokoldalú megközelítését követve —, hogy minél többet tudassunk a város * A mottó, valamint az írásban szereplő versidézetek Reményik Sándor költeményeiből valók 22
