Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Surányi Dezső: Az égig érő fa botanikai értelmezése
(borostyán) előfordul e vidékeken, ezek azonban csak a szakrális gyógyászatban élveznek nagy tiszteletet. * * * Eliade nézetével ellentétben mégis úgy látjuk, hogy a világfa, az égig érő fa konkrét természettudományos tartalommal is bír, ezt ha más nem, mint az uráli, altáji népek legkülönbözőbb világfái — lényegében igazolják. Ez ideig a magyar ősi hitvilág a mesevilág területén a legnagyobb mese-feldolgozást Berze Nagy János végezte, Dömötör Sándor a Berze-féle könyv előszavában összegezte a neves tudós munkásságának főbb eredményeit, azt 12 pontban foglalta össze. Szerinte elégséges bizonyíték van arra, hogy az ugor és altáji népek hitvilágában közös világkép alakult ki, a centrumban áll az áldozat helye, világoszloppal, világheggyel és világfával. Két ősmitoszt feltételez, az egyik az égitest-istenek (sors), a másik az anyaistennő (termékenység, biológiai élet) meglétét valószínűsíti, bár „csupán e kettő egybeforradá- sa utáni világképet tudja rekonstruálni a fennmaradt hagyományokból.” (Dömötör, i. m. 20. o.) Berze kutatásaiban a mesék vizsgálata kétirányú, hisz a mesék és mítoszok egymásra utalnak, egymással szoros kapcsolatban állnak: egyes esetekben kiegészítik, más esetekben igazolják egymást. A fémek és színek az égitestekkel kapcsolatban azért válnak fontossá, mert ugyanazokhoz a planéta-istenekhez tartoznak, mint a fémek, színek, növények, állatok és emberi testrészek. A mítoszoktól ezért sem választható el mereven az asztrológia, s a mágikus erő, mely az élőlényekben lakozik, mert a kozmikus és mitikus erők kölcsönhatását feltételezi, pl. gyógyító hatásaiban bizonyítja is. A hetes szám a naptárból, az égitestekből, népmeséi gyakoriságából származóan alapvető fontosságú. Berze felfigyelt arra is, hogy a csillagos égboltnak, az égitesteknek igen nagy szerepe van a magyar ősvallásban; erről Ipolyi Arnold már említést tett. „Néhány népmese nemcsak a világfa-mítosz emlékét őrzi, hanem az altáji sámán szertartás egyes mozzanatait is leírja. "{Berze Nagy, i. m. 22. o.). A Napanya és a Holdatya szókép megvan az ugor és altáji népek mítoszaiban, s a Földanya nemcsak meséink legmélyebb rétegeiben, hanem a Boldoganya, majd a keresztény Boldogasszony tiszteletében is fennmaradt. A „világ közepe” tehát az ég és a föld köldöke. Ezen áll a világoszlop — a főisten sas képével, aki az eget tartja. A világhegy és a világfa az égitestek isteneivel és az anyaistennővel együtt lakik errefelé Berze Nagy János nagyívű munkásságának legnagyobb érdeme az, hogy a mesék rendszerezésével, tipologizálásával valójában a meséket becses mitográ- fiai forrásokká tette, s az ősvallásunk sajátságait kutató etnográfusok az utóbbi évtizedekben egyre több fontos megállapítást tehettek e felismerés birtokában. A világfa, égig érő fa elnevezés szinte minden nép körében meglelhető, az íráshoz kapcsolódó világfa-ábrázolások annak absztrakt megjelenítései, de ennél többet természettudományos értelemben az egyes népek mítoszai mondhatnak. Elsősorban Berze Nagy János hatalmas gyűjtőmunkájára támaszkodva készítettünk egy összeállítást a világfa sajátságainak bemutatására. Legtágabb meghatározása a világfának az ugor népeknél jelentkezik, ugyanis minden magas fa immanensen (vagy potenciálisan?) a világfa lehetőségét képviseli, tehát hogy az is legyen, számos feltételnek kell még teljesülnie: a világhegyen álljon, tartsa az eget, az égig érjen, s legalább természetfeletti lények ültessék azt, pl. a jó tündér vagy a gonosz ördög. Botanikai faját illetően igen fontos szempontként merül fel, hogy a kérdéses nép emlékezete vagy a pillanatnyi recens fajokra vonatkozó tapasztalata tükröződik-e benne? Ezért népektől, az adott korbeli településhelyüktől, lakóhelyűktől függően a világfa a legváltozatosabb fafaj lehetett. A világfa botanikai, nő vény földrajzi értelemben, illetőleg a társadalmi tudatban, jelen esetben a néphitben is vikariálhat. A rokonfajok, illetve idegen fajok hasonló vagy eltérő ökológiai adottságok esetében egymást felváltják, helyettesítik. S némileg hasonló a helyül
