Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 9. szám - Sz. Mikus Edit: Szex a tromf…

Napi politikánk — a szexológiával összefüggésben — egyébként is igen változatos képet mutat. A felkinálom, de nem az egészet, nyújtom és visszavonom politikája érvényesül. Azaz egyre több erotikus filmet játszik a tévé és a mozihálózat, de még mindig tilalom alá esnek azok, melyeket valaki (valakik) pornográfnak minősítenek. Pedig a nyugati példák mutatják, hogy a pornótól is hamar csömört kap a közönség, de hiányával mesterségesen szinten tartjuk az érdeklődést. Könyvkiadásunk — és szemléltetésük — is hasonlóan és érthetetlenül visszafogott (mint már utaltam rá), elkészül szexkönyvek sorozata anélkül, hogy valós szeretkezéseket ábrázolni mernének, s minden látszólagos „engedékenység” mellett azért még mindig léteznek tabuk, tilalmak. Ennek analógiájára működik például szociálpolitikánk, népesedéspolitikánk és árpolitikánk is. Hiába kívánja az ország a több gyereket, emeli a családi pótlékot, a gyed összegét, ha az áremelkedések mértékét ez csöppet sem követi, s a csecsemő ruházata lassan többe kerül az édesanyjáénál. . . Ha valamit adok, s ugyanakkor valahol vissza is veszem, s ez többször megismétlődik, akkor a gyerekekben ez a korlátozás frusztrációhoz vezet, ami pedig agressziót vált ki a korlátozottból. Ezt finoman fogalmazhatjuk dühnek, az egyén lázadásának is. Mindezek miatt elgondolkoztató, hogy a szexológiai irodalomban végül is mennyire merészek a kiadók, mennyit adnak és mit tiltanak. Nem érdemes az olvasókat arra biztatni, hogy oldalágakon, titkos csatornákon szerezzék be azt az irodalmat, melynél jobbnak kiadására mi is képesek volnánk.

Láng és parázs — egy szexterápiás konferencia tanulságai

Nemrég a Magyar Pszichiátriai Társaság Szexológiai Munkacsoportjának ülésén beszámolót hallottam az 1987-ben megtartott szexológiai világkonferenciáról. Meglepve mesélték szexológus kollégák, hogy a konferencián elsősorban a szexualitás technikai oldaláról esett szó. A terápiáknak is főként a manipulációs módszereit mutatták be, s egész idő alatt hallgattak arról, hogy a szexuális életüket élőknek lelkűk is van, s az érzelmek mennyire dominánsak a szexus sikeres kivitelezésében. Örömszerzés helyett inkább a kéj érzés kifejezése lehetett megfelelő. Ezt az irányvonalat aláhúzandó a konferencia résztvevői között nemcsak „profi” szexológusok, pszichológusok és orvosok voltak (bár a profi kifejezést Nyugaton másképpen értelmezik), hanem például bordélyházak madamjai is, akiknek „amatőr szexterápiás tevékenységéhez” nem férhet kétség, legfeljebb Európában nem fogadják el a módszert. (Amerikában a világhírű Masters—Johnson szexológus pár is hivatásos örömlányok segítségével végzi terápiáit, miközben a lányok pszichológiát is tanulnak, és több nyelvet beszélnek.)

Magyarországon, Velencén áprilisban ültek össze a hazai szexológusok (elsősorban az orvosok és pszichológusok), hogy a szexterápiás módszereikről eszmét cseréljenek. Itt azonban a világkonferenciával teljesen ellentmondó nézetek kerültek napfényre: kiemelést nyert a szeretet és szerelem szerepe. Mindemellett hangsúlyozottan megállapították, hogy a szeretkező ember nemcsak pszichikummal, hanem biologikummal is rendelkezik, de a psziché, az érzelmek kiemelt szerephez jutnak. Érdekes előadás hangzott el az anorgazmiá- ról, s a szakemberek meghallgathatták Kun János debreceni előadóművész — feleségével, aki pszichológus, közösen készített — előadását a szerelemről, a szexualitásról. Ők fogalmazták meg a szemlélet lényegét: „A gyerekeket arra tanítjuk, hogy a szerelemnek nem a lángját, hanem a parazsát kell megőrizni. Ugyanis a láng könnyen kialszik, elmúlik, a parazsat hosszasan izzásban tartva azonban sokáig melegen marad. S ez a parázs a szerelmet szeretetté változtatva hosszan életben tarthatja a párkapcsolatot.”

A Kun házaspár ráadásul személyiségével is a békét, kiegyensúlyozottságot, a szeretetet sugározza, ami nagyon fontos a tinédzserek között. Hitvallásukat nemcsak ésszel, hanem a művészetekkel és érzelmekkel is képesek elfogadtatni.

A szexterápiát végzők is elismerhetik, hogy a terápia sokkal eredményesebb akkor, ha az érzelmi háttér pozitív. Csak technikai tanácsadással legtöbbször nem oldható meg a

57