Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - Kiss Tamás: Két öreg barátom, Sztárparádé, Életrajz (versek)
Kiss Tamás Két öreg barátom Két öreg barátom van nekem, meg egy fiatalabb, de bottal lép az is, már inkább lépeget, mint a fáradt madár, mikor leereszti szárnyait. Lépcsők és liftek nem segítenek már nekik se felfelé, se lefelé. Az otthon rabjai ők szegények. Rokontalanok, nem látogatja őket senki, mert a szomszédok is naponként csak a pénz után loholnak. Én még megyek. Elevenít a mozgás, néhány órára a munka is pihentet, felderít egy kis terefere. A mécses is felvírit mikor már készen a végső lobbanásra. Mert a határok néha összeérnek, lét- és nem-lét közt olykor elmosódnak. Bottal, vont lábbal, összekulcsolt kézzel ballagunk egy közös cél felé. Beérett izmainkban már a törvény, menni kell, megállni nem szabad. Találkozunk a ciprusok alatt. 16
