Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Papp Zoltán: „…ennek a korszaknak a múzsája és a médiuma Maga lesz…” (Adalékok Erdei Ferenc életútjához)
A megismerkedést követően Erdei Ferenccel csak futólag találkoznak néhányszor: vonaton, vasútállomáson. Sietős, felszínes beszélgetések ezek. 1937 elején aztán mód nyílik egy kiadósabb dialógusra. Február 28-án irodalmi estet tartanak a Korona szálló nagytermében, Féja Géza előadásának címe: „Irodalom és társadalom”. A szónok a téma orvén sok mindenről beszél. Többek között körvonalazza azt a programot, amely néhány héttel később, március 15-én Budapesten, a Múzeum-kertben tartott gyűlésen — Kovács Imre ismertetésében — a Márciusi Front 12 pontos kiáltványaként válik majd ismertté. Az esten természetesen jelen van Erdei Ferenc és Diósszilágyi Éva is. A műsort követően bankett és hajnalba nyúló eszmecsere a „Korona” különtermében.Itt végre kibeszélgethetik magukat. Van miről. 1937. február eleje fontos dátum a fiatal hagymaszövetkezeti ügyvezető igazgató életében. A soros közgyűlésen — demokratikus választás során — kibuktatja a tagság a vezetőségből a konzervatív kormány- párti tisztségviselőket. Haladó gondolkodású, a kishagymások érdekeit mindig szem előtt tartó emberek kerülnek a helyükre. (Közülük Szabó János és Diós Sándor aktivistái az illegális kommunista pártnak.) Győzelem! Erdei tudja, mit akar. Pontosan körvonalazza elképzeléseit: „A hagymakereskedők szindikátusával szemben a makói hagymakertészek szövetkezete mint termelőszindikátus működik, belefolyik az ármegállapításba és pontonként ellenőrzi a kereskedelmi munkát: földet bérel tagjainak, hagyma- és burgonyanemesítő telepet tart fenn, és termelőeszközöket szerez be, ezenkívül pedig bizományi értékesítést tart fenn Budapesten.”13 Diósszilágyi Éva feszült figyelemmel hallgatja a mellette ülő férfit. Amit mond, nagyon ismerős. A szülői házban hasonló eszmék vonzásában nevelkedett. Feltétlenül megbízik apja nézeteinek helyességében, de azokat elméletinek, elvontnak, egy kicsit a fantázia világában mozgónak is érzi. Eszmélő kora óta hallgatja az öregek eszmecseréit, vitáit, valahogy úgy, mint gyermek a mesét, és mire felnő, sem tudja valóságossá átértékelni. Hiszen úgy látja, közben nem lép előre semmi, a beszéd beszéd marad. És akkor jön ez a koromfekete hajú, barna arcbőrű férfi, aki ugyanolyan (sőt még olyanabb!) elveket vall, mint apjáék. Ám mindehhez hozzáadja fiatalságát, lobogó lelkesedését, erőtől duzzadó dinamizmusát. Az eszmék a lány számára hirtelen megtelnek élettel, valóságosakká, szinte kézzelfoghatókká válnak. Még tán azt is el lehet hinni róluk, hogy egyszer valóra is válthatók. Következő alkalommal a „nagy öregek” „Korona”-beli összejövetelén találkoznak. Erdei Ferenc egyenest a vasútállomásról siet ide. A pesti gyorssal jött Szegeden át. Aktatáskájában a „Futóhomok” könyvesboltokba még nem került, nyomdafestékszagú, a makói barátoknak szánt példányai. A jelenlévők közül többen bábáskodtak már egy-egy Juhász Gyula-, Móra- vagy éppen József Attila-kötet megszületése körül, most mégis rendkívüli feltűnést kelt a helyi szerző műve. Másnap az ifjú író — életében először — tiszteletét teszi az Úri utcai Diósszilágyi- házban. Nem vizitidőben jön: délelőtt fél tízkor toppan be. Hozza a „Futóhomok” családnak dedikált példányát. A fiatalok megint belemerülnek a beszélgetésbe. Észre sem veszik az idő múlását. Csak déli egy órakor — ez a családi ebéd szertartásának kezdő ideje a polgári szokásokhoz is erősen kötődő famíliában — ocsúdnak fel. Erdei azonban nem marad ott ebédre, bár a lány invitálja. S kissé mintha nehézkesen is viselkednék. Görcs érzik benne, visszautasítás. Ám a következő alkalommal ennek már semmi nyoma. Ettől kezdve rendszeresen bekopogtat. Mi ez? Udvarlás? Szerelem? Úgy tűnik, egyik sem. Inkább két fiatal szellemi egymásra- találása — szigorúan baráti alapon. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy Erdei nem csupán terveibe, elképzeléseibe avatja be a rá feszülten figyelő lányt, hanem érzelmi dolgaiba is. Sok mindent elmesél. Tanácsot kér tőle egy-egy bonyolult szerelmi ügyben. (Akadnak életében ilyenek.) Vagy mégis többről van szó? Erre is utalnak jelek. Gyakran hoz virágot. Néha egész ölnyi tulipánt. Másszor küldi. Többnyire névrokonával, kísérleti telepi segítőjével. Makón a sok-sok Erdeit — Ferencet, Sándort, Józsefet — ragadványnevekkel különböztetik meg 47
