Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Csengey Dénes: A zuhanó angyal (kisregény I. rész)
tízkor a Hosszú-féle albérletben ez meg az, és fontos, de még előtte Leveles csárda délután négy, ahol azért mégis így meg amúgy, vagy ha az nem jön össze, akkor Szegiéknél, esetleg Andreáéknál — de ott csak ha a gyerekek lefeküdtek — ezért meg ezért, ha nem is hiszünk persze túlságosan a dologban. És közben elég sokat ittunk, összevissza, vodkára pezsgőt, likőrt valakinek a születésnapján, magyar sörre cseh sört, arra németet, meg persze bort a Hegyaljáról, a Nyírségből, Somogyviszlóról, demizsonból, műanyag kannából, bádogvödörből és kecskebőr tömlőből, amit a francia idegenlégió az ivóvíz tárolására rendszeresített afrikai állomáshelyein. És akkor még persze a különféle kisüsti pálinkák, meggyborok, cefreszagú, zavaros kotyvalékok ... Délután kiültünk a Pálma presszó teraszára fagylaltozni, és listát vezettünk azokról az albérletekről, amelyeket Zénó sűrűn arra járó ismerősei már megnéztek, de valamilyen okból nem foglalták el, ágyak rugózását, főbérlők kikötéseit, különféle ablakokból nyíló kilátások előnyeit és hátrányait mérlegeltük, szem előtt tartva azt is, hogy a lakásra szánt pénzem egy része már elszivárgott a könnyelmű nap eresztékeiben. Egyre jelentéktelenebbnek látszott a tény, hogy pár évvel azelőtt mi verseket és értekezéseket olvastunk fel egymásnak Zénóval, ideológiai manifesztumokat és posztmodern rövidhírnek forgató- könyveit, egyáltalán, hogy mi együtt készültünk valamikor valaminek. És ugyanakkor egyre jelentősebbnek látszott körülöttünk a számomra érthetetlen zajlás. Ismeretlen üúk és lányok köszöntöttek úgy, mintha csak fél órával azelőtt váltam volna el tőlük. Készülő újabb írásaim felől, a legújabb erdélyi drámákról alkotott véleményem felől tudakozódtak, meg hogy merre jártam a nyáron, igaz-e, hogy a franciák már nem is emlékeznek hatvannyolcra, hogy Amerika ismét nyakkendőt visel, hogy a magyar ellenzék kiegyezett a kormánnyal és gyárakat vesz át egy önigazgatási kísérlet lefolytatása céljából, hogy Sartre anarcho-szindikalista folyóiratot alapított, hogy a független békemozgalom nagygyűlést tart az egyetemen, hogy Végh Antal lett a szövetségi kapitány, hogy Brigitte Bardot és James Dean testvérek és egy nyírbátori református lelkész törvénytelen gyerekei, hogy az ösztöndíj, hogy a hermeneutika, hogy a vámhivatal... Könnyű volt otthonosan helyet foglalni ebben a társaságban, ebben a laza kötelékben; órákon belül közéjük valónak éreztem magam. Egy lakásban, úgy estefelé veszettül szerepelni kezdtem. Vagyis megpróbáltam egyetlen szónoklatba foglalni a nap folyamán fülembe sodródott számtalan pletykát és törmelék gondolatot. Éles vita alakult ki, melynek során kiderült, hogy ebben meg amabban a dologban túlzók, tévedek, kategorikusan nyilatkozom és engedékeny vagyok, kiütközik belőlem némi rossz lelkiismerettel viselt arisztokratizmus és alig leplezhető a frankfurti iskolához fűződő vonzalmam, és hát a léggömbhámo- zás és a kedély radikalizmusa és a kelet-európai kisállamok nyomorúsága és a dzsentrigőg avas maradványai mind kimutathatók nálam, de ezen túl az elméletemben persze van valami. Sőt! Az elméletem tulajdonképpen kitűnő. Vörösbort ittam halk beszédű teológusokkal és fürdőkád szélén ülve sietősen szeretkeztem egy ismeretlen lánnyal, miközben a lábammal tartottam csukva a fürdőszoba ajtaját, melyen valaki mindenáron be akart jönni. A lány az első nő volt az életemben, de mire ezt elmondhattam volna neki, már elment karonfogva egy ismeretlen fiúval, akit Zénó a vőlegényének mondott. Ettől kijózanodtam. — Ja tényleg — mondta Zénó, amikor három-négy saroknyira járhattunk a lakástól. — Itt kellene aludnod, csak elfelejtettem szólni. Nekem még dolgom van. Szia! — Azzal otthagyott. Egy darabig álltam a sötét, néptelen utcán, aztán visszamentem a házba, és sok tanakodás után megnyomtam egy csengőt a második emeleten. Hálóinges nő nyitott ajtót, nem ismertem, és ő sem ismert engem. Tovább nem kísérleteztem. így esett, hogy a Nagyerdőn aludtam aznap éjszaka. Hideg éjszaka volt, esőre állt, és ismeretlen vadon volt körülöttem az erdő. Én pedig benne bamba hajótörött akkor magamnak. Dühödten szégyeltem, hogy ilyen olcsón adtam, ilyen ócskán végeztem azt az ünnepélyesen nagyszerűnek, lassú méltósággal betel- jesülőnek elképzelt első napot. Aztán félni kezdtem. Minden pénzem a zsebemben, egyéb 17
