Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 6. szám - Csák Gyula: A báró (regényrészlet)

Csák Gyula

A báró

í.

VL,

ereczkey báró az amerikai hadsereg ezredeseként szolgált a második világháborúban mind az európai, mind az ázsiai hadszíntereken. Minthogy nem hivatásos katonaként vonult be, leginkább a hadtáp és a katonai hírszerzés csúcsintézményeiben kapott feladatokat. Mindezeket általában elsőrendűen látta el, mert abban az időben már érdekeltségei voltak mindenekelőtt az építőiparban, a kőolajtermelésben és -kereskedelemben, valamint a bankvilágban, ráadásul öt nyelven beszélt kiválóan. Részt vett a katonai irodalomban mindmáig legnagyobb méretűnek minősített invázió, az 1944-es normandiai partraszállás előkészítésében, amelynek korai szakaszában közel fél évig — Eisenhower személyes utasítása nyomán — az akkor még Londonban ténykedő de Gaulle tábornok rendelkezésére kellett állnia.

2.

Különös érzés volt most, másfél évtizeddel későbben újra testközelben lennie a tábornokkal, a Francia Köztársaság elnökével.

3.

Londonban kapta az értesítést, amely szerint jó lenne, ha találkozót kérne a tábornoktól, aki bizonyára szívesen látná vidéki rezidenciáján.

Beszélgetésük elején el is játszotta, hogy nagyon hálás, amiért a tábornok időt szakított számára és ezzel módot adott a felejthetetlen hónapok felidézésére, — noha ott kattogott agyában a feltevés, hogy semmiképpen sem ezért hívták ide.

De Gaulle azonban láthatóan örült a felkínált ötletnek; nyájas volt és méltatta a báró egykori, hatékony segítségét, amely főként Churchill akadékoskodásainak leküzdése szempontjából volt áldásos. Ezt nyomatékkai emelte ki az elnök s gyanította a báró, hogy nem annyira az ő érdemein van a hangsúly, hanem a jó alkalmon, amely lehetővé tette Churchill katonai és emberi fogyatékosságainak szapulását. „Mi lenne — villant fel a báróban az egyszerre játékos és veszélyes gondolat —, ha közölném, hogy Churchill szerint de Gaulle a valaha látott legkisebb óriás és legnagyobb törpe, vagyis átlagember, olyan fickó, akiről sem elég jót, sem elég rosszat nem lehet mondani.. .”

A lomhán és mégis energiát sugárzóan sétálgató tábornokra pillantva azonban megállapította, hogy nem volt igaza a rosszmájúságra hajlamos angol miniszterelnöknek; ez az ember nemcsak testi méretei, hanem egész valója szerint kiemelkedő személyiség. Együttműködésük során ezt közvetlenül is tapasztalhatta, a későbbi történelmi események pedig még fényesebben bizonyítják.

(Részlet a Negyedik szövetség c. regényből)

34