Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 6. szám - Szikra János: rézsút; Zénón, a csillés; Szél-eszét…; A bokafogásról (versek)
Szikra János rézsűt sorsom kalózhajói áramvonalas testtel inogjatok ti nők! illatozzatok meddő orgonák! szerelmem széppé hány rútat szelídített — vigye hát vigye a hajnal gerincemről a rontást a szesz sötét felhőit agyamról------szívemről a szeretetienség fekete botját fölemelje! tűnjenek hát — combjuk fekete pupilláival a vénség hunyorgó obskúráiban eltűnjenek mint rézsűt röpülő szamarak Marc Chagall dilettáns vásznain! parolát barátok üres tenyerét adja vagy bármit üres kezembe szándéktalanul — mert botladozik a fiú ki anyját születésnapján fölemeli------lágyan trágyázó lovak faránál egyedül nem tudok fölmelegedni a sors donkanyarában! Zénón, a csillés Ninccsel, kinccsel, szidolozott rézkilinccsel púpozott vagont, világvégi meddőhányón múltamat tolom.
