Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5. szám - Burány Béla: Periférián
és fél évet, és mindenkinek, akinek a kora mán elérkézétt, tovább né dógozzon a kórházba, mer sok „mólba”7 van má bént. Fiatalok. És én is bémontam, hogy én is mék, mer má hatvanhét és fél éves vagyok. * * * Én 1893-beli vagyok. Ott Temerinbe? Hát tuggya elég sajnos, szégénység vót! Hát. Még éltünk akkor még ... öten. Égy lány vót köztünk, a többi fiú vót. Égy vót rendőr Újvidékén, ezt — kinyírták 45-be. Kinyírták ... Há. Én má nem emlékszék, hogy mellik évbe lőték lé pontossan. Csak az létt hirdetve, hogy „a becsei rendőrőrvezetőt máma kivégezték”. „Ma éjjel.” Hát. De nem jó vót, mer a bátyám cseneji vót, rendőrőrvezető. És tévesen vót az újságba, hogy „a becseji rendőrőrvezetőt ma éjjel kivégezték”. * * * Temerinbe én állandóan szolga vótam. Mer apámnak több csalággya vót, ősz nem köllött mindén gyerék odahaza. A szülejim földművesék vótak. Dolgoztunk tizénnyóc hold áréndát, még három és fél volt az édésapám ... zöreganyámrú miránk maradt. Hát eztet dolgoztuk. De csak akkor, mikor már a nagybátyám méghalt, mer ketten vótak testvérék, akkor átvétte a birtokot az apám. Az anyjával éggyütt. És én akkor léttem Temerinbe kisegítő munkás, csak apámná. Én azelőtt bérés embér vótam. Bácsi Árkon, Bácsárokszálláson. Járókon no!18 A német gazdákná. A svábok? Hát tuggya . .. nem vetém még őket! Szerettem ott szógáni! Én mégmondom rövidessen. Szerettem ott szógáni. Azér mer az embért étette! Étette! Ott nem vót böjt! De Temerinbe is szógátam, — ott má böjt vót! Hát! Ott böjt vót. Hetente vagy két nap, vagy égy nap. De Járékon nem vót böjt. Ezék a más vallásúj akná nincs bőt. Asziszém hogy ... Mer nem vót körösztyük nékik? Vagy vót körösztjük? Nem tudom, hogy vót-ё kérészt a templomba. Mer nyilván lutéránusok vótak. * * * Én templomba? Nem! Mikó vótam utójjára? Tizénnyócba. Hát tuggya, úgy történt az eset, hogy az iskolát elfoglalták a francia katonák. Oszt a francia katonák tuggya, a falut járták. Éccaka. Este. Patroloztak. És leveleztem az iskolás lánnyal a háború alatt. Az iskolaszolga lánnyal. Szép Ián vót... Ősz mikó hazagyüttem, no, mondom anyámnak, húgomnak, majd elmégy ék, mégnézém a kislánt. Az ajtóba még állt égy fiatal gyerék puskával. Az nem vót francia. Az iskolaajtóba. A templomnak szénibe vót az iskola. És én bé akartam ménni, és — bocskorba vót. Hát ezt érdeméltem én még, hogy égy bocskoros gyerék éngémet lökdössön?! Hát léterítéttem néki éggyet. — Mégvallom úgy ahogy van. Tűzharcos vótam!... No, nem oan nagyot!... És aztán osztan méggondótam magamat, hogy bént még vannak a méherajok! Ősz máj kigyünnek! Mégfordútam oszt által, a templomnak, néki, vót az éjféli mise. Osztakkó 52
