Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5. szám - Tolnai Ottó: Miközben halálos csönd van (hangjáték)
Tolnai Ottó у Miközben halálos csönd van — Hang játék — Szereplők: N. Anna N. Károly V. Zádor N. ANNA Mit csinálsz? Gyere ki, na! Mit csinálsz ebben a kamrában egész nap? Miért nem mész a nappaliba — már van egy kis nap, napocska, a filodendron új levelet hajtott... Tényleg, mi a fenét csinálsz? Hallgatózol? N. KÁROLY Igen. N. ANNA Megfázik a fejed, ismét gyulladásba jön a füled... Ki látott már ilyen hülyeséget: így rátapadni a falra! És éppen itt, ebben a jéghideg hodályban! Miért nem hallgatózol a gyermekszobában? Ott is ugyanez a fal, de ott bár meleg ... N. KÁROLY Hallgasd csak. N. ANNA Mit? N. KÁROLY Hallod? N. ANNA Nem. Ne őrjíts meg, semmit sem hallok, N. KÁROLY Én sem. És éppen ez a gyanús. Már tíz éve itt élünk ebben a házban és egyetlen egyszer sem szűrődött át a szomszédból valami beszédfoszlány, valami zaj, koppanás, nesz bár. És ez egy napon gyanús lett számomra. Gyanús. És felettébb: hangos. Megőrjít, rosszabb, mintha egész nap törnének-zúznának, fojtogatnák egymást, rosszabb, mintha diszkót nyírnának . .. Igaz, sosem látom őket, a másik utcára nyílik a kapujuk, de tudom, három-négy család is él ezen a falon túl, öregek, gyerekek is. Legalább egyszer elejtenének valamit. Emlékszel, milyen isteni volt, amikor abban a toronyházban laktunk — és felettünk a gyerekek elejtettek egy szép, színes üveggolyót! És vártad, hogy vége legyen a kopogásnak, vártad, hogy aztán egy rövidke időre ismét csönd legyen .. . N. ANNA Emlékszem — csak te nem emlékszel. Nem emlékszel, hogy ahányszor csak felettünk a gyerekek elejtettek egy üveggolyót — egy szép, színes üveggolyót, akkor alattunk minden alkalommal kirohant az az idegbeteg nyugdíjas házaspár. És minden egyes alkalommal ránk akarták törni az ajtót. Á férfi kezében igazi katonapuska csillogott. Ha nem dörömbölt a tusával, akkor a csövét nyomta a lesőlyukra. Minden egyes alkalommal csak egy hajszálon múlott, hogy le nem lövöldöz bennünket. Még véletlenül is meghúzhatta volna a ravaszt. Emlékszem, hogyne emlékeznék. Csak te nem emlékszel, hogy amíg te a kádban ringatózva a csöpögő víz ritmikáját tanulmányoztad — kottáztad, ő csattogva gyömöszölte a töltényeket a fegyverbe. Egy alkalommal a felvonóban az asszony meg is mondta nekem, hogy vagy felakasztják magukat, vagy lelövöldöznek bennünket. Sehogyan sem tudtam megmagyarázni neki, nem mi játszunk az üveggolyókkal, nem mi labdázunk, hanem valakik a felső emeletekről... N. KÁROLY Tudod, sokszor arra gondoltam, hogy az a klikker, amit a toronyházakban elejtenek a gyerekek, nem is üvegből van, hanem: elefántcsontból... Ha egyszer még visszajuthatnánk abba a toronyba! Üveggolyókat vásárolnánk — és mi is elkezdenénk játszani. Üveggolyókat... elefántcsont golyókat... Emlékszel, Bandi bácsi mesélte, a 10
