Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5. szám - Fehér Ferenc: újvidéki magyar szó; A Mosztonga mellől; Németh István; Orom; Fegyelmezett novemberi sorok; Életjel; Bovec, Trenta; Sztobi színháza; Motovun; Gryka ë Rugoves; Szemtől szemben, Azért; Sonja Maodušnak; Egy női arcra; Rovigno; Betyárvölgyi látomás; A kanizsai Tisza-hídnál; Fohászkodó (versek)
Németh István Ötvenedik szérűre kiállt jobbágyfiú a parasztkirályt — még majd így kezdeném ... De hitvány szó, sziporka ne sértsen, Németh István. Itt mindenki más csak ír, s te magadat szaggatod; hazatérő hajnalokkal halsz meg, ahogy a csillagok .. . Fura köszöntő? Az még furább, ami az írásaidon jaj dúl át: szólatolgatással meg nem gyalázott, szeplőtlen híradások; mint magból sugárveszély — izzik belőlük az elmondhatatlan is, az a másik, amit cipelünk roskadásig. Meg az a heti fehér abroszod, az a falujáró, titkos, ritka térkép, melyen minden kiskaput elősejdít a szíved-szabta lépték! Csak te tudod igazán: itt mi hol van — tanyák romja alatt, felhőgomolyban. Meg azt is, hogy az itt kevés: a szépelgő semmittevés — az a kiskapus hűség . . . Az, hogy hallgasd, hogy ríl a kallantyújáról lelógó árva madzag . . . Mindenki más csak irkái — búzavetésben is magért kapirgál; neked ott van a tenyeredben. Mesélj nekünk róla, egyre szebben. 3
