Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Utassy József: Szüret, Rálehel a fákra a tél, Szomorúan integetve (versek)

Utassy József

Szüret

Szüretelünk Szent György hegyen, a tőke sárga zubbonyos,

Benedek gyakran tölt nekem, mert én vagyok a puttonyos, mert én vagyok a puttonyos.

Lassan hét ágra tűz a nap, sajtol a prés, a must csorog, füttyentenek értem: szaladj,

ha már te vagy a puttonyos, ha már te vagy a puttonyos.

Riasztókkal durrogatnak, ám a seregélynép okos, hol fölszállnak, hol lecsapnak: ámul rajtuk a puttonyos, ámul rajtuk a puttonyos.

Aztán, ahogy a nap leszáll, a gazda izgul, oszt, szoroz, és ugrat engem a betyár,

hisz én voltam a puttonyos, hisz én voltam a puttonyos.

A hordókat kopogtatjuk, rossz a termés: három hektó.

Nevet ránk az égből Bacchus, vágtat szekerével hat ló, röpíti szekerét hat ló.